Az Európai Bizottság félelme

„Magyarország mindent megtett a túlzottdeficit-eljárás megszüntetéséért. Szinte túladóztatta a magyar gazdaságot, első körben a bankszférát, a kereskedelmet, a szolgáltatásokat, ezzel áttételesen a lakosságot. A 2012-es hiányadat 1,9 százalék lett.

Ahhoz, hogy ez most 3 százalék fölé emelkedjen, választási osztogatásra, nyakló nélküli költekezésre van szükség úgy, hogy közben olyan tervezett bevételek, mint a tranzakciós illeték, a használatarányos útdíj vagy a szuperkasszák ne produkálják a tervezett felét sem. A bizottság például azzal kalkulál, hogy a kormány végül mégiscsak megemeli a tanári béreket, ami a GDP több mint fél százaléka, azaz legalább 135 milliárd forint lesz. A munkahelyvédelmi akcióterv ennek a fele. Vagyis a bizottság szerint az Orbán-kormány és a Fidesz semmi másra nem készül, mint a választás megnyerése érdekében elengedni a költségvetést.

Így a kormány küzdelme hiábavaló volt. Az Európai Bizottság félelme nem elsősorban gazdasági természetű. Az Orbán-kormány kiszámíthatatlanságától, dacától és korrupciós indexétől tartanak.

És azért ez a félelem nem alaptalan. Ahogyan a dohánypiac teljes lenyúlása most megtörtént, ahogyan korábban a magánnyugdíjpénztárak államosítása lezajlott, ahogyan az ideiglenesen hazánkban állomásozó különadók fennmaradtak, más, hasonló lépések is történhetnek. Olyanok, amelyek a magántulajdon szentségét, a vállalkozások szabadságát, a szabad versenyt veszélyeztetik, vagy egyszerűen megszüntetik. Igen, ebben a nyugati befektetők védelme is benne van, de a magyaroké is. Aki ebben az uniós lépéssorozatban csak a multik aknamunkáját látja, az egyszerűen nem hisz semmilyen európai értékben, és képtelen elhinni másokról, például az európai döntéshozókról, hogy képesek a saját személyes érdekeiktől függetlenül dönteni.”