Schulz mester

„Huncut egy ember ez a német szociáldemokrata, az Európai Parlament szocialista elnöke. Kieresztett a száján egy jót, majd mindjárt meg is cáfolta, hogy nem így mondta, meg nem ezt mondta. Pedig a magyarországi volt kommunistákhoz húzó szíve, s főként esze pontosan tudta, hogy valami nagy-nagy hazugságot kell állítani, hogy rögtön hasson, amit mindjárt átvesz a világsajtó, aztán a későbbi magyarázkodás úgysem kap akkora nyilvánosságot. A helyreigazítás hamvába hal, de a magyarokról formált vélemény, miszerint antiszemiták lennénk, az ránk ragad.

Ravasz politikus, ártani akart, ártott is. Mit érdekli őt Magyarország? Pártcsaládja egyre elvakultabb, elfogultabb téziseit, akaratát közvetíti bármi áron. Hogy ezt nem illik egy európai szövetségessel megtenni, amelyik véletlenül a néppárti, konzervatív pártokhoz tartozik, s ez a magatartás ellenkezik minden európai normával, ez az európai balliberális oldalon úgy látszik, nem számít. Az Európai Unió már nem úgy működik, mint alapításakor. A nagy öregek még az Egyesült Európában hittek, az egymás támogatásában, a problémák békés megoldásában, de mind elmentek vagy abbahagyták a politizálást – mint De Gaulle, Schuman és Adenauer vagy Kohl és Mitterand, Thatcher és Chirac. Nekünk meg itt maradtak a kommunista és szocialista múlttal, az 1968-as diáklázadással, vörös brigádos szimpátiával megterhelt európai politikusok, akik a problémák rendezését erőszakos fenyegetőzésekkel, gazdasági megszorításokkal, olykor hamis vádaskodásokkal próbálják rendezni. Szomorúan kell konstatálni, hogy az Európai Unió nem az egység, az együttműködés felé terelgeti a tagállamokat, hanem engedve a nemzetközi pénzpiaci nyomásnak, valamint a baloldali, szocialista, liberális pártoknak, egyre inkább az ellenségkép-keresésben találják meg a »helyes« utat. Most éppen Magyarország került a célkeresztbe. Ennek három éve tartó időtartama aggasztó. Hogy ennek a nyomásnak engednek az EU egyes tagállamai, abban súlyos felelősség terheli az Európai Unió meghatározott vezetőit és gazdaságilag, politikailag legerősebb államait. Ez nem az egység, hanem a szétesés felé taszítja Európát.”