„Magam is osztozom Ákos félelmeiben. Borzadva látom, hogy mekkora hatalom összpontosul néhány tucat cégvezető és politikus kezében, miközben a technika fejlődése mára elképesztő lehetőségeket teremtett a társadalom megfigyelésére és manipulálására. Eközben a közéleti viták egyre kevésbé szólnak az állam ellenőrzéséről vagy a politikusok elszámoltatásáról, de egyre inkább a modern marketing eszközeit felhasználva a politikai riválisok démonizálásáról és az arctalan terroristák elleni folyamatos harcról. Nem csak nálunk, hanem Eurázsia-, Keletázsia- és Óceánia-szerte mindenütt.
Ezek után most azzal kell szembesülnöm, hogy amikor az Átlátszó Oknyomozó Újságíró Központ szeretné megtudni, hogy az MTVA mennyit fizetett ki Kovács Ákosnak háromszázhúsz rádiós szignálért, akkor a közhivatal megtagadja az adatszolgáltatást, Ákos pedig úgy hallgat, mintha a karthauzi rendbe lépve némasági fogadalmat tett volna.
Ha a Nagy Testvért MTVA-nak hívják és adóforintokból rendel szignálokat, akkor az Orwell-életműre hivatkozva parádézó Kovács Ákos hirtelen elveszti szolidaritását a kiszolgáltatott és eszköztelen adórabszolgák iránt, és szemérmesen asszisztál a cinikus állításhoz, mely szerint semmi közünk ahhoz, hogy az MTVA mire és mennyit költ a pénzünkből. Jogai ugyanis itt már csak a Nagy Testvérnek és üzleti partnerének, Kovács Ákosnak vannak.”