Fönt a pont

„A Pedagógus Kar meg fog valósulni. Lesznek a hatalom tervét beteljesítő tanárok, akik az élére állnak, a maguk soraiból vezetőséget választanak, szép irodát rendeznek be, aztán eljárogatnak az oktatási államtitkárságra egyeztetni, és ha megszületik a soron következő megállapodás – majd elérnek ilyen-olyan eredményeket is, ne tessék félni, kapnak Erzsébet kártyát vagy valami ilyesmit –, akkor belemosolyognak a közszolgálati televízióba, hogy lám, lehet ezt így is, nem kell folyton hőzöngeni. Ők lesznek az elsők, akik szánakozó mosollyal elítélik a sztrájkot kezdeményező szakszervezetet vagy a teremfoglaló diákokat, mert, kérem, vannak más módszerek is. 

Fönt lesz a pont az i-n. Az iskolák államosítása, magyarán pártkáderek általi irányítása; az alaptanterv konzervatív szellemű átírása; a központi tananyag kötelezővé tétele és a tankönyv-liberalizáció eltörlése; a szegregáció törvényessé tétele, az iskola esélykiegyenlítő szerepének ellehetetlenítése; a továbbtanulás korlátozása, a rendszerből alulképzetten kikerülő kétkezi munkások számának erőltetett növelése – az elmúlt három évben minden egy irányba mutatott. Olyan iskolát akartak csinálni, amely nem gondolkodó, hanem irányítható embereket nevel. S hogy ez ellen még lázadozni se lehessen, arról majd az önfegyelmező, önmaga számára etikai kódexet is alkotó Pedagógus Kar gondoskodik. A rendszer kész, és most elkezd működni.”