Szellemi honvédelem a „kettősmérce” szorításában

„Ugyanez a jelenség észlelhető a kettősmérce vonatkozásában is. A kettősmérce szellemével szemben nem lehet kettősmércével küzdeni. Hisz ezzel azt szolgáljuk – a látszólagos ellentétek és cirkuszi játékok ellenére. A kettősmérce elleni küzdelemhez a magyarságnak önismeretre van szüksége. Az önazonosság egyik nagy megtévesztője azonban a kétség. A kárpát-medencei ember már csak a földrajzi meghatározottságból adódóan is hajlamos, hogy a kétségek foglyának tűnjön. A kettősség nem helyén kezelése – kelet-nyugat, jobb-bal, fent-lent stb. – a bálványt bálvánnyal szembeállító pártoskodást erősíti. Az ellenbálványok kényszeres ellentmondásai pedig a kettősmércét éltetik. (Képletesen szólva: ahhoz, hogy a kettősmércén felülemelkedjünk, sólyomként és nem pusztán kígyóként ildomos tekinteni önmagunkra és a világra.)  A kettősmércével tehát meg nem alkudhatunk semmilyen szinten – főleg nem úgy, hogy szavakban jobboldalinak mondjuk magunkat! Máskülönben továbbra is a kettősmérce szolgái maradunk.  A szellemi honvédelem elsődleges feladata tehát az elkövetkező időszakban rámutatni a kettősmérce szellemével való kollaborálásra - párthovatartozástól függetlenül. Míg ugyanis nem tudatosul a magyar társadalomban, hogy mivel áll szemben, bárminemű hathatós tenni akarás hiú ábránd. A szellemi honvédelem kettősmércére irányuló koncentrált támadása a társadalom tudatának mélyére kell, hogy hatoljon! Ugyanis minden embernek valamilyen formában, de tisztában kell lennie azzal, hogy mivel áll szemben.

A nemzeti érzelmű és a fent leírt szimbolikus gondolkodásra nyitott civil kezdeményezők feladata, hogy a társadalom legmélyebb rétegeiben minden szinten, minden „fronton” tudatosuljon, mi az a szellemiség, ami fogságban tart minket.”