Eszmei zűrzavar

„A szocialisták hét végi megállapodásukat a közös jelöltekben, a közös listában és a közös miniszterelnök-állításban kiemelkedő eredményüknek érzik, pedig ezt a döntést nem politikai filozófia, nem távlati elképzelések, hanem csak a kényszer és a politikai taktika diktálta. Van-e más sanszuk egy nem túl nagy kudarcra, mint összefogni egy csapatba az Orbán-kormány gyűlöletére szervezhetőket?

Különös, ahogyan a választás előtti évben a korhadás talaján csak úgy gombamód nőnek ki a pártok. Bokros Lajos csomagpártot alapított, Fodor Gábor MLP-t (Magyar Liberális Párt), aminek azért örülünk legelsősorban, mert ezzel dekódolta nekünk az LMP-t. A meghasadt LMP fölkapaszkodott a Bajnai-hullámra, nem is vártunk tõle mást. Mesterházy meghívta Bajnait választmányi ülésükre, ezen sem döbbenünk meg; rivalizálásuk komoly színpadi erőpróba lehet mindkettejüknek. Március végén még Pityinger László is hírül adta a Facebookon, hogy pártra vágyik, s a MAFIA elnevezést érzi hozzá és híveihez illő elnevezésnek. A Portik–Laborc-megbeszélések napvilágra kerülésével azonban ez a név a baloldalon már nem poén. Úgy tűnik, hogy ez az igen gyenge és szétesett baloldal nem fogja tudni nélkülözni Gyurcsány Ferencet sem, akiről ugyan a ballib oldalon is mindenkinek megvan a véleménye, de a DK mégiscsak hoz valamennyi szavazót. Az Orbán-kabinet leváltására összefog tehát a kígyó meg a béka, a tücsök meg a bogár, sorompóba áll MSZP, Együtt 2014, Pityinger és hányinger, de ez már nem sokszínűség, hanem olyan mértékű eszmei-politikai szedett-vedettség, amihez a baloldali választó nem fog tudni viszonyulni. Ha nincs üzenet, akkor nincs tét. Ha nincs tét, akkor mi értelme szavazni? A baloldal hiába kapacitálja voksolásra megmaradt táborát, mert ha legnagyobb kispártjuk nem képes sem önmagán belül, sem partnereivel tisztázni, hogy a hatalom gyors megragadásán kívül valójában mit akarnak, akkor csak a veszett fejsze nyelét ragadták meg. Ütni azzal is lehet, de az élet bebútorozáshoz szükséges fa kivágása pusztán a nyéllel nem megy.”