A kadarkáról

„2002-ben, az első kadarkatelepítéskor döbbentünk rá Zolival, hogy gyakorlatilag csak a fűszeres P9-es oltványokat tudjuk beszerezni. Az izgalmas téma mellett többek között ezért is álltunk a Pécsi Kutató vizsgálata mellé, akikkel tíz éve kutatjuk a fajtát. Az első öt évben a Kölesden és más kis tolnai falvakban fellelt 80-100 éves anyatőkéket válogatták ki és jelölték meg a pécsiek, amelyek a filoxéra utáni telepítések közül a legellenállóbbak, leginkább fajtajellegesek voltak.

Az ezekből eltelepített klónokat öt éven át együtt vizsgáltuk közösen: fürtméretet, bogyósúlyt, mindent megmértünk, feljegyeztünk a szőlőben és a pincénél. Ezt követően azonos körülmények között feldolgozva, azonos élesztővel beoltva, külön-külön készítettem el az egyes klónok borát, míg végül borászokkal együtt kóstolva vontunk le következtetéseket, választottuk ki a kísérletek mostani szakaszának végeredményét.

A tíz éve tartó kísérletsorozat most jutott a harmadik fázisba: a kiválasztott klón nálunk csak kadarka lehet, nem kadarka közeli szőlő, s bár a szelektálás folyamatos, a legjobb oltványok mind több helyre jutnak el, hogy másutt is megismerjük az egyes változatok jó és rossz tulajdonságait. Még legalább 10-15 évre szüksége van a fajtának a finomhangoláshoz. Nálunk alapvetően hét típus került végleges telepítésre a harminc változatból. Elsősorban a fűszeresebb, vibrálóbb vonalat szerettük meg, amilyenek a 120-as sorozat borai (P122, 123, 124), de szépen színezik a kadarkát a tanninosabb, markánsabb klónok is, mint a 147-es vagy a 173-as.

Ma még a P9-es adja kadarkánk gerincét, de az új telepítésekkel 60%-ra növekszik az új klónok aránya, és ez a többszínűség reményeink szerint a készülő borok előnyére válik majd. Itt, Szekszárdon óriási lehetőséget látunk a fajtában. Nagy fajtaborként önállóan, bikavér-alapanyagként, a helyi sillerben, a Fuxliban vagy vibráló rozéként is meghatározó és felismerhető fajtája lesz a borvidéknek.”