Az elárvult MNB

„A rendszerváltást követően a jegybank korábbi informális és részleges függetlensége immáron teljessé vált és a törvény garantálja. Az egymást követő elnökök – pártállásukra és ideológiai rokonszenveikre tekintet nélkül – értéknek tekintették ezt. A modern piacgazdaságokban a független jegybank kitüntetett szerepet játszik a gazdasági növekedés alakulásában elsősorban az árstabilitás biztosítása révén. Ennek elengedhetetlen feltétele a meglehetős szakmai és egzisztenciális biztonság.

Király Júlia szerint ez került most veszélybe. Tény, hogy az Orbán kormány kezdettől fogva eszközökben nem válogatva támadta a jegybankot; volt off-shore lovagozás, fizetéscsökkentés és büntető adók, és voltak elvetélt törvényhozási kísérletek. Mostanra megtörtént a teljes hatalomátvétel, és a szervezeti kultúrát érintő első lépések – miközben a monetáris politikai döntések egyelőre kellően óvatosak – valóban adnak okot aggodalomra: az új jegybank elnök alelnökének egy fiatal adószakértőt választott, aki semmilyen elméleti, illetve gyakorlati pénzügyi ismeretekkel nem rendelkezik (ami érdekes kérdést vet fel az illető alkalmasságát illetően, hiszen a jegybankról szóló törvény kimondottan magas színvonalú makrogazdasági és pénzügyi ismeretek meglétét írja elő a pozíció betöltésének feltételéül).”