A bank veszélyes üzem

„Fizessen az állam? Szokott, ha tud. A kisbetéteseket mindenhol védik, nálunk is. Az Országos Betétbiztosítási Alap ott áll a százezer eurónál nem nagyobb betétek mögött; ez komoly garanciális elem. Az állam nem is tagadhatja le morális kötelezettségét, hiszen a bankokat elvileg szorosan szabályozzák, működésüket felügyelik. Mégis naivitás lenne elvárni, hogy bármekkora összegre teljes garanciátadjon az állam. Az izlandi, az ír, a görög és most a ciprusi krízis megmutatta: sokkal nagyobb banki veszteségek keletkezhetnek, mint amennyi pénzt az adófizetők költségére a kormányok képesek előteremteni. Állja akkor a cechet a többi tagország? Milyen alapon? Miért kellene a német vagy holland adófizető zsebébe nyúlkálni, különösen ha távoli országok elégtelen hatósági szabályozásai is okolhatók a bajokért?

Amit most újra szabályoznak uniós szinten, a banki válság esetén érvényesítendő rend: ki veszít elsőként (a tulajdonos), ki van preferált helyzetben (például a kisbetétes), és mi a további kielégítési sorrend, mármint ha marad még pénz a sor végén állóknak.

Vajon elfogadják-e az emberek a realitásokat? Nem pánikolnak majd a betétesek? A kisbetéteseknek nincs valós okuk az aggodalomra. Aki viszont nagyban játszik, tényleg sokat kockáztat. Ha egy bankban sem bízik, fektetheti tőkéjét ingatlanba, részvénybe, aranyba - de az üzleti kockázattól nem menekülhet. Életszerű azt feltételeznünk, hogy a pénzek továbbra is utat találnak a bankhoz, csak éppen ismét számítani fog, hogy milyen ország mennyire jól ellenőrzött és milyen tőkeerejű bankjáról van szó. Az új viszonyokból lényeges következmények fakadhatnak a magyar banki életre nézve; ezen már most érdemes gondolkodnunk.”