Mese a négy éhes kismadárról

„Napjainkban a távozó Simor András nyilatkozik az Inforádiónak. Egyszerű a technika, nagyjából annyi, hogy a menthetetlen teljesítményről beszélve annyit elismer: nem volt hibátlan. Egyszerű veszteségminimalizálás folyik. Egyetlen hibáról beszél, a devizahitelekről, hogy ők mint jegybank nem szóltak elég hangosan. Majd magát dicséri, mert ő legalább bevallja a hibát. Bezzeg az a gonosz elit. Idézet: »Még akkor is mondom ezt ha, a Nemzeti Bankon kívül sok mindenki nem szólalt meg a devizahitelezés ellen a válság előtt. Se a mostani kormányoldal, se a mostani ellenzék nem szólalt meg. Se más fogyasztóvédelmi szervezetek, se kutatók, se elemzők kellő eréllyel, de ez nem ment fel bennünket.« Rendben, akkor nézzük a figyelmeztetéseket. (...)

Bonyolult dolog ez az internet, a jegybankelnöknek lehet, hogy 5 percbe is beletelt volna utánanézni, hogy voltak-e ellenzéki figyelmeztetések.

Simor semmivel sem különb Gyurcsánynál. Hogy is volt? Gyurcsány lebukott az őszödi beszéddel. Első reakció: ő 16 év bűneiről beszélt, ő csak az elit bűneit mondta ki, de ő legalább végre kimondta. Mind emlékszünk a felelősség szétkenésére. Ócska elitellenességre játszott, amely súlyosan ártott a magyar demokrácia hitelének. Most Simornál ugyanezt láthatjuk pepitában. De hát miért is várunk mást? Láttuk fent, ez egy csapat, egy vállalatvezetői kör, egy mentalitás, egy ajánlás. És valahol ott a legelején az első haveri sör. Aztán Együtt ’89, Együtt ’94, Együtt ’04, Együtt ’06, Együtt ’08, és aztán Együtt ’14. Egészségünkre!”