Miért Matolcsy?

„Az elmúlt három évben kétségtelenül lehetett volna sokkal mérsékeltebben, lágyabban, gesztusokat gyakorolva, konfliktusokat elkerülve kormányozni. Lehet, hogy ebben az esetben ma több szavazója és kevesebb ellensége lenne a Fidesznek. Ha azonban így politizált volna a második Orbán-kormány, számos fontos hatalmi-politikai célt nem ért volna el. Nem lenne új közjogi szerkezet, nem ülnének fontos közjogi pozíciókban - az évtized végéig tartó mandátummal - a kormányfőhöz lojális vezetők, nem sikerült volna jelentős erőátrendezést végrehajtani a gazdaság világában.  A politikusnak persze a választó a legfontosabb: általa, vele nyerhet választást, kerülhet döntéshozatali pozícióba. Ugyanakkor van valami, ami ennél is fontosabb: azokkal az eszközökkel való rendelkezés, amelyek akár még a szavazók megnyerésében is segíthetnek, de a politikai hatalmat – az ellenakaratok legyőzését, a cselekvés lehetőségét – biztosan megalapozzák.

Ebben a logikában nem lehetett kétséges, hogy a kormányfőnek – ha lehetősége van arra, hogy változtasson – olyan ember kell a jegybank élére, aki alapvetően hozzá lojális, aki a független nemzeti bank vezetőjeként sem lesz önjáró, esetleg ilyen-olyan – akár saját politikai táborán belüli! - érdekcsoportok embere. Egy ilyen ember kormányzati pozícióban hatalmas erőforrás, de ellenzékbe kerülve sem használhatatlan. Hat hosszú éven keresztül hoz politikai hasznot: a kormányfőt fontos tartalmi célokban segítheti, az esetleges ellenzéki politikust – saját politikai táborán belül is! - felemeli, védi, alkuerejét növeli.

Matolcsy György az elmúlt évtizedekben számtalan alkalommal bizonyította, hogy erre a feladatra tökéletesen alkalmas. A kormányfő a jelölés múlt pénteki bejelentésekor elmondta a legfontosabbat: ez volt a legkevésbé kockázatos lépés. A politikai kormányzás logikájában valóban így volt.”