Az új pápa és az IMF

„Latin-Amerikában virágzott ugyanis az amúgy épp Ratzinger által visszaszorított felszabadítási teológia (»liberation theology«), ami a katolicizmus és a marxizmus egyfajta elegye próbált lenni. Az is érdekes, hogy különösen épp a jezsuiták körében volt kifejezetten népszerű ez a megközelítés.

Mindez természetesen nem azt jelenti, hogy Bergoglio »baloldali« lenne, sőt, ismerői szerint ez erős túlzás – nem beszélve arról, hogy ezek a pártpoliikai jelzők amúgy sem igazán értelmezhetőek egy 1 milliárdos közösség élén álló egyházi vezető esetében. A Forbes által idézett Sergio Rubin, aki az új pápa önéletrajzírója, azt állítja, hogy Bergoglio egyáltalán nem volt híve a felszabadítási teológiának, de az igaz, hogy a Nemzetközi Valutaalapot és a neoliberalizmust azért gyakran ostorozta.

Nem evidens persze, hogy ebben a kontextusban pontosan mit jelent a neoliberalizmus, és az sem, hogy az IMF kritikája alatt mit kell érteni, de Argentína közlemúlthja kétségkívül nem ugyanaz volt, mint Németországé... Elég csak arra gondolni, hogy a 2001-es államcsőd és társadalmi összeomlás gyakorlatilag az IMF asszisztálása mellett ment végbe. Bergoglio ekkor állítólag »erkölcstelennek« nevezte, hogy az IMF kipréselte a kölcsönök kamatait a szenvedő argentin gazdaságból – egy kijelentés, amit akár a kapitalizmus túlkapásai, embertelenségei és emberi méltóságot sértő vadhajtásai ellen szintén gyakran felszólaló előző pápa is mondhatott volna.

Úgy tűnik, hogy a nyomornegyedeket közelről ismerő pápa a latin-amerikai gyökerek miatt jó eséllyel érzékeny lesz a társadalmi igazságosságra, a szegénység elleni küzdelemre és a javak elosztásának kérdésére. Akárcsak Assisi Szent Ferenc. És amúgy az elődje is.”