„– Sokan úgy érvelnek: a miniszterelnök azért jobb taktikus annál, mint hogy teljes fizetésképtelenségbe sodorja az országot. Mindig csak a falig megy el. S mielőtt besokallnának a piacok, bevezet egy régóta halogatott reformot. Olyan lépést tesz, amely tetszik az EU-nak.
– Igen, ez sokáig jellemző volt az orbáni politikára. De csak mostanáig. A negyedik alkotmánymódosítás üzenete határozottan az: a kormány átmegy a falon is. Már minden külső kontroll elveszett. Elég erősnek érzik magukat, hogy bármit megtegyenek.
Márpedig az Európai Unió egyértelműen a tudtukra adta, hogy ez nem így van. Például Orbánék hiába állították be sikertörténetnek a három százalék alatti hiánycélt, az EU nem vette ki az országot a túlzottdeficit-eljárás alól. A hitelminősítőket sem hatotta meg a szépen felrajzolt, ám tartalom nélküli számpálya. El tudja képzelni, hogy a költségvetési deficit leszorítása előbb-utóbb mégis meggyőző érv lehet?
– Attól függ, hogy az EU vezetése szakmai vagy politikai szempontok alapján mérlegel-e. Az előbbi – és persze a józan ész törvénye is – azt diktálná: egyszeri intézkedésekkel összetákolt költségvetéssel nem lehet kikerülnünk a túlzottdeficit-eljárás alól, mert azok nem vezetnek a gazdaság természetes működéséből következő fenntartható deficit és adósságráta mérséklődéséhez. De a politikai logika szerint ez mégis lehetséges. S ha így gondolják Brüsszelben, Orbánék még egy kötöttségtől megszabadulnak, és biztosan szabadon hozzáférhetnek a kohéziós alapokhoz. Ezért ragaszkodnak ahhoz, hogy a hiánycélt bármilyen áron is tartsák.”