A reménytelenség emigránsai

„Próbálhatjuk a dolgot komplexen szemlélni, és okolni az elmúlt 20 évet, amiben sok igazság is lenne, de a kilátástalanságot a Fidesz kormányzása tette teljessé. Érdekes módon a gyűlölt Gyurcsány-kormány idején a magyar kivándorlás, a súlyos GDP-csökkenés ellenére, alacsony maradt. Míg ebben az időben Romániából több mint másfélmillió, Lengyelországból több mint 2 millió ember ment munkavállalónak nyugatra, addig nálunk a számítások szerint 40 ezres volt a szám. Akkor ugyanis egy valami nagyon más volt, mint ma: élt a remény, hogy ha megbuknak, utána jobb lesz. A reményt a Fidesz testesítette meg.

Orbán Viktor kormánya azonban gyorsan eljátszotta a jövőbe vetett bizalmat. Lehet bármit mondani a Fidesz népszerűségéről, hogy még mindig vezeti a közvélemény-kutatásokat, hogy van másfélmillió szavazója, hogy a Békemeneten százezrek voltak, a tények tények maradnak. A választói apátia soha nem látott mértéket öltött: a másfélmillión túli világ nem hisz a jövőben.

A Fidesz és szavazói erről nem akarnak tudomást venni, az erről szóló jelzéseket balos propagandának, vagy a külföld mesterkedésének tudják be. Pedig a Fidesz-hívei önmagukban nem elegendőek ahhoz, hogy sikeressé tegyék az országot. Szükség lenne azokra is, akik nem feltétlenül akarnak részt venni abban a társadalmi kísérletben, amely politikusok víziói szerint erőszakkal alakítja át az országot, és ha tiltakozni próbálnak ellene, lehazaárulózzák őket. Semmi érthetetlen nincs abban, hogy veszik a kalapjukat, és távoznak.”