Fordulat és félreform

„A tét nagyságára való tekintettel az MSZP újból megbízást adott Ron Werbernek, a 2002-es választások adu ászának, aki a mozgósítási módszerek gurujaként ismert, és aki 2002-ben meghonosította idehaza az adatbázis-alapú kampánymunkát.

Werber nagy elánnal vetette be magát a munkába, és saját módszereivel nekilátott, hogy az 580 fős, fiatalokból álló aktivistahálózatot alaposan felkészítse. Az egyik ilyen alkalomra sikerült bejuttatnunk az Index egyik újságíróját is - tulajdonképpen belső segítséggel, de a vezérkar tudta nélkül, ezt most már elárulhatjuk. Az ott készített legendás tudósítás pusztító erejűnek bizonyult.

Az április 9-én, húsvét előtti pénteken megjelent cikknek tulajdonképpen nagyon erős, végtelenül kellemetlen megállapításai nem is voltak. Tóbiás pártigazgató kimondta, hogy a győzelem érdekében nem érdeklik az etikai kódexek. Hát ezt eddig is sejtettük. Werber szcientológusok és hitgyülisek tömegszuggesztiós módszereivel tüzeli hallgatóságot. Gyakran így megy ez a sikeres szervezeteknél. A szocik folyamatosan a Fidesz szemére vetik az utcai politizálást, miközben ők maguk parancsolják az utcára aktivistáikat, hogy rohanják le az embereket. Volt már ilyen inkonzisztencia a magyar politikában, nem is egy. Mindez túlélhető lett volna.

Az MSZP-t az küldte a padlóra, hogy a pártvezetés végtelenül ostoba stratégiát eszelt ki a helyzet kezelésére. A láthatóan nem ebben a világban élő elitgárda teljes erővel letámadta az Indexet - Kovács pártelnök rendkívül éles szavakat használt, egy helyütt azt nyilatkozta, hogy most már érti, hogy az Index tudósításai miért állnak annyira távol a valóságtól, máshol lényegében elismerte cikkünk állításainak igazságát, de az újságírói etikával ellentétesnek nevezte a megtévesztő módszert, amivel az információt megszereztük. Ezzel párhuzamosan mozgósították a magát az ügyben később teljesen kompromittáló régi újságírószervezetet, a MÚOSZ-t, ott is az etikai bizottság vezetőjét, Halák Lászlót, a Magyar Televízió korábbi párttitkárát, hogy teljes szakmai súlyát vesse latba az Index elhiteltelenítése érdekében.

Az akció azonban közröhejbe fúlt; részben azért, mert túlságosan nyilvánvaló volt, hogy effajta módszereket számos neves nyugati újságíró használt már, ha olyan dolgokat kellett kideríteniük, amelyeket az illetékesek titkolni szerettek volna (a legnevesebb ilyen kollégáról, a német Günter Wallraffról egész estés mozifilm is készült, amit több magyar tévécsatorna is bemutatott korábban). Másrészt, nem maradt el az újabb visszacsapás sem, Uj főszerkesztő bravúros, sokáig emlékezetes írásban söpörte le a vádakat, majd néhány nappal később a kegyelemdöfést Szily Laci vitte be, álszakáll-technológiai ismeretterjesztő írásában.

A túloldal - de különösen szegény Halák, akit csak belekevertek régi komái ebbe az egészbe - egy darabig észre sem vette, hogy gyakorlatilag teljesen hülyére van véve, szorgalmasan eljárt a sajtóba, tévékhez, rádiókhoz azokra a haknikra, amit szerveztünk neki, hogy vitassák meg nyilvánosan Uj Péterrel az ügyet. (Ezeket a szerepléseket UP természetesen mindig meggyőző fölénnyel nyerte.)

A szoci vezetésnek akkor esett le a tantusz, hogy mekkora sallert kaptak, amikor megjöttek a következő havi, drámai lecsúszásról tanúskodó közvélemény-kutatási adatok, és az olló hétről hétre tovább nyílt - az addigi, egálközeli helyzet egyik pillanatról a másikra megváltozott, a Fidesz egyre meggyőzőbb fölénnyel vette át a vezetést. A helyzetet Werber menesztésével próbálták megoldani, de már ez sem segített, a választásokon a Fidesz három mandátummal többet szerzett, mint az MSZP, ami azt jelenti, hogy jóval több mint tíz százalék különbséggel nyert. Az SZDSZ szereplése jól sikerült, jóval a formájuk felett hoztak, ami azt jelentette, hogy a választók a kormányoldalon kimondottan a szocialista párt teljesítményét büntették.”