Ki hazudik?

„Nos, itt tartunk még mindig ebben a tudati összevisszaságban, zűrzavarban a rendszerváltás után huszonkét éve. Nem véletlen, hogy be vannak tojva a liberálbolsik az új oktatási-nevelési elképzelésektől, és ezerrel támadják, mert esetleg képes lenne rendet teremteni végre a nebulók fejében. Képes lenne igazi értékrendet felsorakoztatni a diákság előtt. Ezért vonultatnak fel félrevezetett »testvéri tankokat« az utcákon, hátha hazug szándékaik kapnak támogatást.

De erről szó sem lehet. Még akkor sem, ha elfogadjuk, hogy valóban deficites ez az ország. Rosszabb állapotba került, mint huszonöt éve volt. Most játsszák Csurka István Deficit című darabját az Új Színházban. Az 1967-ben írt abszurd játék bemutatását az épülő szocializmus vigyázó cenzorai csak tizenkét évvel később engedélyezték játszani. Volt is mitől tartaniuk. Csurka a kiúttalanság, a társtalanság, a gyökértelenség, a szenvtelenség, a morális üresség kétségbeesett drámáját tárta a magyar társadalom elé. S mindez azért történhetett meg, mert a társadalom egy része elvtelen alkut kötött a hatalommal: a szabadság, a függetlenség helyett választotta a Wartburgot, a Trabantot és a víkendtelkeket. Ugyanakkor más választása aligha volt, mert betörték volna a fejét.

Mégis miről van szó? Arról, hogy sokat vesztettünk identitástudatunkból, egyáltalán a tudatunkból. Hiszen minden ott dől el. Mennyire vagyunk átverhetők, megvehetők. Erről lesz szó a következő években, évtizedekben. Kinek mennyi embert sikerül a maga oldalára állítani? Az agymosás, az átverés eddig jól bevált. Ezt az alattomos módszert akasztotta meg két és fél éve a kétharmad.”