A hajléktalanságról – másképpen

„Vannak, akik úgy gondolják, a hajléktalanság problémája pusztán rendészeti eszközökkel kezelhető. Ki kell tiltani őket a közterületekről és ezzel az ügy el van intézve. Legyenek elszállásolva valahol a városon kívül, oldja meg az állam. Ezzel a gondolatmenettel több baj is van. Először is, nincs annyi férőhely, hogy mindenkinek jusson, de ha lenne, akkor sem lehet az embereket kényszerrel ide vagy oda, tömegszállásokra telepíteni. Differenciáltan kell az elhelyezést megoldani, hiszen a cél a társadalmi visszailleszkedés. Különbséget kell tenni a szociális ellehetetlenülés és a társadalmi konvenciókat, normákat elutasító hajléktalanság között. Az adott élethelyzetnek megfelelő megoldásokat kell találni. Aztán tévednek azok, akik úgy gondolják, hogy ha a hajléktalanokat eltüntetjük a közterületekről, a hajléktalanság problémája is megszűnik. Ellenkezőleg, növekedni fog, mégpedig a gazdasági nehézségek, a társadalmi közönyösség és intolerancia mértékével egyenes arányban.

Az a koncepció, hogy a hajléktalanoknak el kell tűnniük az utcáról, nem csak azért embertelen, mert nincs hová menniük, hanem azért is, mert onnan tiltják ki őket, ahol már kialakultak a kötődéseik, amelyeknek a fenntartása számukra létkérdés. Egyfajta spontán szívességi ellátórendszert alakítottak ki maguknak. Ismerik a közeli árusokat, akik időnként élelmet vagy munkát adnak nekik. A hajléktalanság alapproblémája ugyanis az, hogy a félresiklott életű emberek először a kötődéseiket veszítik el. Ez a társadalmi "kiilleszkedés" legfontosabb eleme. A hajléktalanság felé zuhanó ember először a gyenge (baráti, szomszédi, munkatársi, stb.) kötődéseit veszíti el, majd az erős kötődéseket (rokonit, családit) is. Amíg léteznek valódi emberi kapcsolataik, van hová menniük, de egy idő után elfogy a barát, a család bizalma, türelme és segítőkészsége. Innen már csak egy lépés a hajléktalanság. Ha pedig azzá lesznek, társadalmi problémát jelentenek, és ebből a szempontból mindegy, hogy mi az oka: alkohol, játékszenvedély vagy más.”