Az antináci tüntetés utóélete

„A Fidesz-KDNP jelentős fordulatának olyan erős volt a hatása, hogy a Jobbik egysége fölbomlott: a szélsőjobboldali párt meggyöngült. (Ha nem áll a HÖOK tiltakozásai mögé, elveszett. Remélem, nem fog, mert akkor viszont az egyetem – és a magyarországi értelmiségi fiatalság – vész el.) Mindenki tudta és mondta, hogy a Jobbikot csak a Fidesz állíthatja meg, s erre mutatkozott is némi remény. A magyarországi balközép – és nyomában a rá rosszul reagáló nemzeti konzervatív – sajtó mindent megtett azért, hogy ezt a reményt meghiúsítsa, annak ellenére, hogy néhány baloldali és liberális politikus (szerencsétlenségünkre nem a többségük) értelmesebbnek bizonyult, mint a művelt tollforgatók.

A Fidesz-KDNP pozitív, ígéretes fordulatát még a társadalmi emlékezetből is kiirthatják ezek a fejlemények, s így ez a jelentős fordulat nem gyógyíthatja a konzervatív – nem fasisztoid – véleményközösségen belüli, nagyon veszélyes, enyhén paranoid tüneteket. (Például azt a jórészt alaptalan meggyőződést, hogy a mérsékelt baloldal mintegy »összeesküszik« a külfölddel a nemzetet egyedül képviselő Fidesz-KDNP ellen. Mintha a jobboldal nem próbálná külföldön is terjeszteni és érvényesíteni az álláspontját. Ez mindkét esetben elkerülhetetlen – és triviális.)

A két nagy ellenfél, Szekfű Gyula és Bibó István annak idején komoran és egybehangzóan állapította meg, hogy a magyar »elitekből« föltűnően és végzetesen hiányozni látszik a politikai tehetség. Ez valamiért az istennek se akar megváltozni. Pedig az óra ketyeg, s a legjobb ifjúság egyre nagyobb számban és egyre gyorsabban menekül az elviselhetetlen Magyarországról.”