„Egy 2006-os tömegkommunikációs tanulmány a fiatal generációk hírértelmezési gyakorlatáról megállapította, hogy beszámolóikban alig használnak politikai kategóriákat. Továbbá, hogy »a fiatal nézők sok esetben világos alapelvárásokkal rendelkeznek a hírműsorok narratíváival, szerkezetével, érvényességével szemben«. Nem történt ez másképp – miként fentebb láttuk – a politikai közszereplők megnyilvánulásaival szemben sem. Akkor a rendszerváltoztatás óta eltelt idő és az autonómmá váló médiatér hatására egyre nőtt a távolságtartó szavazópolgárok száma. A tudatosan távolságtartóké.
Úgy látszik, a mostani első szavazók esetében mára ez már a múlt.
A felsőoktatásról szóló előzetes és érzékeny konzultációk, felvilágosító kampányok elmaradása okán is »sikerült« ezt a közel 400 ezres réteget a távolságtartásából kibillenteni. Az aktuál-politizálás elutasítóiból a legharcosabb aktuálpolitizálókká transzferálni őket. Tüntetőkké, tömegdemostrációk részvevőivé alakítani. És nem a Fidesz-KDNP kormány mellett!
E globalizált, értékválságos korban e korosztályokat a nemzet felhalmozott értékei aligha integrálják. Azokat többnyire nem is igen ismerik. A spontán népdaléneklés – »Röhej is lenne!« - régen kikopott baráti összejöveteleikből. A hazaszeretet líráját, -Vörösmarty, Arany, Petőfi verseit, melyek telis-teli vannak történelmünk hősi fejezeteinek, alakjainak felelevenítésével - már nem kell megtanulniuk. Ha az idősebb korosztály magától értetődően idéz belőlük, furcsállják nagyon. Ki tisztelettel, ki gúnnyal teszi.
Ezt az értékválságot, a családi, társadalmi kötelékek meglazulását maguk a fiatalok is megsínylik. A munkaerő piachoz közeledve e rétegek a hadiállapot társadalmával találják szemben magukat. E háborúzó társadalomban az emberek lelkük mélyén antiszociálissá válnak. Melyik normális ember akar– a maga Sturm und Drang korszakában – ebbe beletörődni?!”