Egyetem – begyedem

„Ez a magyar jelen így, 2012. adventjének idején. A Mikulás-hozta 10480-as keretszámba nem akarnak belenyugodni a hallgatók, az oktatók, sem a szülők. Ahelyett, hogy jó állampolgárhoz illően ajándékokat vásárolgatnának (mi a francból???) és fenyőfák után loholnának, kormányhivatalt foglalnak meg tüntetnek.  

Selyempapírba csomagolt tandíj, bocsánat, költségtérítés, bocsánat, részfinanszírozás... NEM, NEM vagyunk hajlandóak megtanulni újmagyarul, Orbánmagyarul, Hoffmannmagyarul, Matolcsy-magyarul. Az elrugaszkodás éve, mi? Na ja, a valóságtól. A részfinanszírozás annyit tesz, hogy félévenként uszkve 200 000 HUF helyett »csak« 100 000 HUF-ot kell befizetned. Neked, nekünk, a szüleinknek. Miből? Megnyirbált műszakpótlékból, eltörölt adójóváírásból, 48 ezres havi bérből, igaz, útépítő Zsiga Marci? A tandíj az tandíj, kereszteljétek el akárhogy is! Amit pedig Ti felsőoktatási átalakításnak neveztek, az a felsőoktatás tönkretétele. Hogy Ti erről egyeztettetek. Egy frászt! Annyit mint az új Tákolmány-alkotmányotokról. Hogy közöltétek, pofázzon itt a szakértő - itt részetekről egy kaján vigyor, mert szakérteni csak Ti tudtok - akármit, akkor is úgy lesz, ahogy megálmodtátok valami lidércnyomásban, miután benyomtatok olyan »jómagyarosan« egy nagy adag pacalt vagy kakasherét késő este.

Ott van kiváló megoldásotok, a Diákhitel 2., meg a duma, hogy azt majd a munkáltató átvállalja. Persze, majd ha hülye lesz. A másik fáintos ötlet, hogy azt majd az állam kifizeti, ha a közigazgatásban helyezkedek el. És ha nem vagyok olyan szerencsés, hogy jó pártkatona családjába szülessek, hogy a frászba kapjak állást a közigazgatásotokban? Oda be kellene születni. Ha meg véletlenül mégsem, akkor rövid úton vagy eltöritek a gerincem, vagy tologathatom az aktákat látástól Pikulásig befogott pofával.”