„Az alapgondolat egyébként totálisan életszerű, tekintve, hogy a magyar fiatalság tekintélyes része már külföldön leledzik, és a folyamatokat látva rövidesen még tekintélyesebb része fog külhonban mosogatni. Teljesen jogos, hogy a minisztérium próbálja emlékeztetni Bulijóskát meg Bandanőjét, hogy ejhh, hát gondolj mán arra, milyen fájintos itten, mielőtt elmennél.
A gond csak az, hogy nem azért jó itt, nem azért jó Magyarországon, amit a videóban látni. Nagyon nem. Polgártársak, tisztelt NER-függők: folyópart, fürdési lehetőség, vízisí, fesztivál, strand, bungee jumping, koncert, születésnap, sör, óriáscsúszda, vadkacsa és dinnye külföldön is van, nem ez adja a magyar ízt, a magyar virtust, a magyar vért, nem ez hiányzik egy fiatalembernek, aki elhagyja az országot. A videóban látható cselekvéssorozat Európában ráadásul bárhol lejátszható, NEM ez köt ide minket: ezek magánéleti élmények, nem pedig társadalmi tapasztalatok. A társadalmi körülmények, például a mocskos munka(hely), a mocskos pénz, és a mocskos boldogulás, na például az kötne ide. Ha lenne.
Ezért mennek el azok is, akiket tényleg minden ideköt. Például a családjuk. De a filmben ilyen szereplők nincsenek. Nincs ezeknek se gyerekük, se apjuk, se anyjuk. Csak pénzük van.”