Indul a hajtóvadászat – elsöprő többség támogatja Orbán Viktor bejelentését

A Nézőpont Intézet felméréséből kiderült, nincs olyan vizsgált demográfiai csoport, ahol 85 százaléknál alacsonyabb lenne a kormány céljaival való egyetértés.

Pajzánul ránk kacsintott a belorusz cár: bejön neki, ahogy bontjuk a jogállamot és a piacgazdaságot. Van élet Európán kívül is, és szemez velünk.
„Amikor Orbán a maga képére kezdte reszelni az országot, elhangzottak idehaza és világszerte különböző hasonlatok. Próbálták belőni a nemzeti együttműködés rendszerét Berlusconi, Putyin, Türkménbasi és a többi rosszfiú között, és felmerült az elemzés közben Aljakszandr Lukasenka neve is. Akkor a többi retorikai túlzással együtt legyintettek a mérsékelt és higgadt elemzők: ugyan már, a vak is látja, hogy alaptalan félelmek ezek.
Erre most bejelentkezik a legilletékesebb, a belorusz elnök, és ujjongva helyesel: igen, ez olyan otthonos! Hiszen ezek a magyarok feltalálták az én rendszeremet! Bizonyára értesült a keleti nyitásról, figyelemmel kísérte az azeri és a kínai haverkodást. Megszólítva érezte magát – mert bár erősnek próbálnak tűnni, a diktátorok mindig magányosak, és felragyog a kicsi szívük, ha lelki társat sejtenek valakiben. Mindenki szeretne olykor diktatúrákkal üzletelni, és ennek érdekében némi beszélőviszonyt kell velük teremteni. A nyugati diplomácia azonban – és erre a maga képességeivel törekedett a magyar külügy is – ügyel arra, hogy ha már muszáj keletre nyitni, akkor az országot és népét dicsérje, a demokráciadeficitet pedig inkább hallgassa el, vagy legalább igyekezzen kisebbíteni. Helyeselni, azt nem szokás. Ha kedveskedni kell, akkor méltassuk a konyhájukat, kultúrájukat, esetleg gazdasági gyarapodásukat.