Amit szabad Jupiternek

„A közfelháborodást azonban főleg az okozta, hogy a törvényjavaslat alapján a Kehi a jövőben többek között szinte korlátozástól mentesen kutakodhat üzleti, banki titkokban, rajtaüthet, készíthet tükörmásolatot. És itt jön a lényeg: a Kehi állami pénzek felhasználására vonatkozó ellenőrzési jogkörét az eredeti javaslat kiterjeszti valamennyi olyan gazdasági társaságra, amelyben az állam közvetlenül vagy közvetve 25 százalékot meghaladó – azaz jelentős – részesedéssel rendelkezik vagy rendelkezett az ellenőrzéssel érintett időszakban.

Tehát mindegy, hogy az állam közvetlenül vagy közvetve rendelkezik a meghatározott arányú részesedéssel. Ez logikus, ezt értjük. Amit viszont nem – na jó, inkább csak nem akarunk elhinni –, hogy közérdekű adatok kiadása iránti perekben az állam hogyhogy nem így gondolja. Ezt a kártékony álláspontot erősíti meg a Kúria sajnálatos döntése a Vértesi Erőmű kapcsán (pdf). A TASZ által sokat hangoztatott probléma, hogy egységes jogszabályi környezet hiányában a közvetett állami és önkormányzati tulajdonban álló gazdasági társaságok vagyonának átláthatósága nem biztosított. Jupiter ellenőrizheti a közvetett tulajdonában álló cégeket, kisökör azonban nem kérdezheti róla. Önmagában hiába szerepel az Alaptörvényben (39. cikk (2)), hogy a közpénzekre és a nemzeti vagyonra vonatkozó adatok közérdekű adatok. A közpénzek nyomon követhetőségének érdekében a TASZ szerint szükséges olyan egységes jogszabályi környezet kialakítása, mely biztosítja a közvetett állami és önkormányzati tulajdonban álló gazdasági társaságok vagyonának átláthatóságát annak érdekében, hogy a megváltozzon az a jelenlegi bírói gyakorlat, amely a közérdekű adatok nyilvánosságára vonatkozó szabályok megszorító értelmezésének tilalmával szemben a közvetett állami tulajdonú gazdálkodó szerveket nem tekinti közfeladatot ellátó szerveknek.

Rendkívül cinikus magatartás, hogy az állam ellenőrzési jogköre meghatározásakor úgy gondolja, van köze a »csak« közvetett állami vagyonhoz is, elszámolni viszont nem akar vele. Véleményünk szerint azonban nemcsak cinikus, hanem jogellenes is. Éppen ezért ebből a szempontból mindegy is, hogy az utolsó módosító indítvány alapján mi kerül majd a törvényszövegbe a Kehiről. Ez azon nem változtat, hogy az állam egy mozdulattal porba tiporhatja az információszabadságot. Elég annyit tennie, hogy a vagyontörvényben nevesített társaság tulajdonában álló másik cégen keresztül intézi piszkos ügyeit.”