„Kiraboltak” – közölte Gyurcsány kihívója, majd elnézést kért
Mutatjuk a párt józsefváros elnökének reakcióját a sajtóhírekre.
Majtényi László az elmúlt években többször bebizonyította, szíve nem Magyarországért dobog, hanem baloldali párttársaiért, a Millásokért, az MSZP-ért, a DK-ért, az LMP-ért s még ki tudja kiért, miért.
„Ma mi van veszélyben? Függetlenségünk, magyarságunk, anyanyelvünk, jogállamiságunk, parlamentáris demokráciánk? Ha igen, akkor tényleg érdemes lenne megkongatni a vészharangot. Ha Majtényi figyelne, látná, éppen a gazdasági függetlenségünk visszaszerzéséért folyik a küzdelem, amit az ország mérhetetlen eladósításával a baloldali kormányzat okozott. Akkor hol volt Majtényi úr, amikor Hornék, Medgyessyék és Gyurcsányék áron alul, Magyarország számára előnytelenül eladták stratégiai ágazatainkat, a vízműveket, az elektromos műveket, a gázműveket, a Malévot? Az nem számított romlásnak, árulásnak? S amikor 2006. október 23-án Gyurcsány rendőrei szétverték a békés tüntetőket, akkor nem érezte magát sötét veremben? Miért nem szólalt meg a jogállamiság, a demokrácia, a köztársaság védelmében? Maradjunk annyiban, hogy mélyen hallgatott, sőt sunyított! Pedig ez a tárgyilagosság is hozzátartozna az értelmiség felelősségéhez. Majtényi az elmúlt években többször bebizonyította, szíve nem Magyarországért dobog, hanem baloldali párttársaiért, a Millásokért, az MSZP-ért, a DK-ért, az LMP-ért s még ki tudja kiért, miért.
Vannak persze jó néhányan, akik hasonló gyékényen árulnak. Esetükben nem az ellenvéleményüket, ellenzékiségüket kifogásolom, hanem, hogy kinek, kiknek az érdekében teszik azt, amit tesznek. Kinek szolgálnak, amikor olyanokat és hasonlókat írnak le, mint például Mészáros Tamás a 168 Órában: »…a valutaalapnak elege lett ebből a szélhámos vircsaftból, amely visszaél a türelmével, s immár veszélyezteti szakmai és politikai reputációját… Az Orbán-rezsim a világ szemében nem szavahihető, ráadásul mai politikai gyakorlata egy sajátos önkényuralmi rendszer perspektíváját vetíti előre.« Ezt akár írhatta volna a Der Spiegel vagy a Die Zeit is. Mindenesetre ezeket a valótlanságokat, dezinformációkat úgy sugallja egy magyar újságíró, mintha régi barátja, érdekvédője lenne az IMF-nek. Érthetetlen. Vörös Imre volt alkotmánybíró ugyanebben a hetilapban már »lopakodó államcsínyről« vizionál. Ezekre a vádakra meg kell, s meg is lehet találni a választ. És szükséges is válaszolni rájuk, mert ha sokszor mondják, igaznak tűnnek majd, és a vágyálmok valóra válnak.”