Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Suttyomban az összes bank azon dolgozik, hogy a legrafkósabb módokon kúrja át az ügyfelekre a veszteséget.
„Mitől féltek, puhapöcsök? Amíg csak ultizás és vitorlázás közben magatok közt anyáztok, a következő szarság árát is rátok fogják nyomni. Olyannak tűntök, mint a szende szőke, aki kicsit sír, hogy fáj neki, de közben arra vágyik, hogy egy hatalmas feka lompos bélelje ki. Őszintén, mi veszteni valótok van? Miféle gittegylet vagytok ti?
Csányi Sándort értem. Őt lehet máshogy is kompenzálni, de ha nincs ilyen, legnagyobbként és legstabilabbként neki nem rossz, ha döglődik a konkurencia. És a többi bankár? Ugye nem arról van szó, hogy a farok csóválja a kutyát, vagyis semmilyen körülmények között nem akartok már itt hitelezni, s ezt jól meg lehet magyarázni a növekvő terhekkel?
Egy szavatok nincs a kormány felé, de suttyomban az összes bank azon dolgozik, hogy a legrafkósabb módokon kúrja át az ügyfelekre a veszteség minél nagyobb részét. Mi fogjuk bazmeg fizetni szinte az egészet és annak a levét is mi isszuk, hogy évekre recesszióba dől a gazdaság. És ti asszisztáltok ehhez. Persze, áldozatok vagytok egy pontig, de most már gyávaságotokkal a saját fészketekbe szartok. És a miénkbe, az egész országéba. Egy mocskos kormány sunyi cinkosai lettetek.”