„Fejbe vágták a döglött kutyát” – így reagált a miniszterelnök arra, hogy az Európai Bíróság kimondta: a diszkrimináció tilalmába ütközik a bírák hatvankét éves korban történő kötelező nyugdíjazása; amit egyébként egy alkotmánybírósági döntés, majd egy elegánsnak nehezen nevezhető alkotmánymódosítás időközben felülírt. Akkor mire volt jó az áprilisi állapot alapján gyorsított eljárásban meghozott ítélet azon kívül, hogy a kormány megint keménykedhetett egy kört, Magyarországot pedig költségekben marasztalták?
Az Európai Bizottság még januárban intézett felszólító levelet Magyarországhoz, mert álláspontja szerint a bírák, ügyészek és közjegyzők szolgálati jogviszonyának megszűnésére vonatkozó korhatár szabályozása uniós irányelvet sért azzal, hogy olyan életkorhoz fűződő megkülönböztetést tartalmaz, amely a kívánt célok – elvileg a nyugdíjazás szabályainak egységesítése, valamint a bírói kar fiatalítása, mint foglalkoztatáspolitikai cél – elérésére alkalmatlan és nem feltétlenül szükséges.
Már eleve ezen célok létjogosultságát is megkérdőjelezte a Bizottság; azt pedig különösen sérelmezte, hogy a bíráknak nagyon rövid idő (fél-egy év) állt rendelkezésükre, hogy az előállt helyzethez alkalmazkodjanak. Miután a kifogásokat Magyarország vitatta, a Bizottság márciusban újabb levelet küldött, amelyben harminc napos határidőt szabott a kötelességszegés megszüntetésére.
Vagyis áprilisig pereskedés és hercehurca nélkül megtehette volna a kormány azt, amit később végül is két lépcsőben mégis megtett: a vonatkozó alkotmánybírósági határozatnak megfelelően megsemmisítette a bírák jogállásáról szóló törvény azon a rendelkezését, amely előírta, hogy a bíró szolgálati jogviszonya a rá irányadó öregségi nyugdíjkorhatár betöltésével megszűnik. Ezután pedig beadtak egy módosító javaslatot az Alaptörvény átmeneti rendelkezéseihez, miszerint nem állhat bírói szolgálati jogviszonyban olyan személy, aki nyugdíjat kap, ezt utóbb azonban visszavonták, így az átmeneti rendelkezésekben továbbra is az Alkotmánybíróság által alkotmányellenesnek nyilvánított szabályozás szerepel, az Európai Bizottság által kifogásolt szűk határidőkkel együtt. Így mindezeknek a bírák jogállásáról szóló törvényből való kivételével nagyon sok érdemi változás nem történt, ugyanis a nyugdíjra vonatkozó törvényi szabályozás szerint a bírák születési évüktől függően amúgy is 62-65 év között mehetnek nyugdíjba.
Az Európai Bíróság ítélete a magyar szabályozás áprilisi állapotára nézve mondta ki a kötelességszegést, de ezt a szerencsétlen kutyát az országgyűlés a bírák jogállásáról szóló törvény módosításával csak félig verte agyon, ugyanis az átmeneti rendelkezések továbbra is tartalmazzák a kifogásolt rendelkezéseket. Már tavasszal, a pert megelőző eljárásban kivehették volna a törvényből ezeket a rendelkezéseket, csakhogy akkor nem lett volna alkalma a kormánynak az újabb keménykedésre, és az alkotmánybíróság sem hozhatta volna meg a „kényszernyugdíjazást" elkaszáló, szűk többséggel elfogadott renitens határozatát, amely kifelé leginkább azt akarta üzenni: lám-lám, van itt alkotmányosság, fékek és ellensúlyok, meg minden, amit akar az EU.