„Különösnek tűnő a piac karaktere mostanában, egyszerre látjuk annak beárazódását, hogy nem lesz komoly növekedés, és ez egyfelől kockázatkerülést okoz, másfelől azt, hogy az adekvát (?) gazdaságpolitikai válasznak megfelelően az összeomlás veszélye elhárult, ez pedig kockázatkeresés irányába mutat. (...)
A jelenlegi helyzetben arra számítanak a szereplők, hogy egy lassú, unalmas, sokkoktól, de növekedéstől is mentes piaci környezet lesz, s ha ez így van, akkor a legfontosabb feladat valamiféle hozam kifacsarása a még meglévő termékekből. Immáron egyre vonzóbbnak tűnik az is, ha egy kockázatosabb kibocsátó 4-5% éves hozamot biztosít, mert ebben a befektetési sivatagban bármiféle eredmény elérése borzasztó nehéz. Lehet, hogy egy-két hónap múlva már 3%-nak is örülni fognak?
Ezer szerencse egyébként ez a helyzet Magyarország számára, mert továbbra is nyitva áll az út, hogy a hozamvadász befektetőket becsalogassuk, ráadásul mindezt egyre csökkenő hozamok mellett: a hazai hosszabb állampapírok hozamszintje is 7% alatt van, a rövidek pedig lassan becsúsznak 6% alá...”