Holnapra késő lehet

„A politikai fórumokat – naponta tapasztaljuk – 1990 óta még sohasem sajátította ki ennyire egy kormány sem, a hivatalos közbeszédet pedig inkább »mellébeszédnek« lehetne nevezni, mivel azt eluralják a banalitások, a históriának Orwell 1984-ére emlékeztető »át-interpretálása«. Eközben pedig az elhatalmasodó válság elleni közös fellépés – mindenképp az egyik legfontosabb fejlemény Európában a Marshall terv óta – s az ezzel kapcsolatos érdemi viták úgy kerülnek ki a kormány látóköréből, mintha mindez egy másik földtekén, de legalábbis egy másik féltekén történne. (...)

Minapi litvániai beszédében Orbán kifejtette: »a magyar kormány naponta folytat egyfajta szabadságharcot annak érdekében, hogy 50 százalék alá csökkentse az ország államadósságának mértékét. A litvánok nem tudják, milyen szerencsések, ők ugyanis szabadok, és nehéz elképzelniük egy olyan sorsot – ilyen a magyaroké –, amelyik nem szabad...«.

Az európaiak természetesen nem értik, hogy mitől mágikus, fetisizált szabadság-határ az a bizonyos 50 százalék, és miért is irigyli Orbán a litvánokat. Alighanem ők is arra a következtetésre jutnak, hogy a miniszterelnök szorult helyzetében előrehozott, permanens választási kampányt folytat. Amit ő szabadságharcnak nevez, az valójában szerecsenmosdatás: arra irányul, hogy bagatellizálja a nevéhez fűződő megszorításokat, azt, hogy az ország az elmúlt két év kudarcos nyomvonalán haladjon tovább, hogy ne induljon el egy új racionális pályán.”