Viszony vagy iszony?

„Harmadszor pedig akkor sértettük meg őket, amikor pont a tokiói IMF-közgyűlés idején indítottuk be ellenük a kampányt. Na ezt viszont én sem értem. Hiába kerestem a magasabb összefüggéseket, sehogy sem akar kijönni az egyenlet. Ha valakivel meg akarok állapodni, és tudom, hogy homlokegyenest ellenkező álláspontokat kell össze­egyeztetnem, vagyis amúgy is folyamatosan borsot török a tárgyalópartner orra alá, akkor nem nehezítem meg a saját dolgomat olyan sértésekkel, amelyek egyébként elkerülhetők lennének. A jelenlegi IMF-ellenes kampányban ugyanis három nappal később is, vagyis a tokiói tanácskozás lezárása után is éppen olyan jókat oda lehetett volna mondogatni. Miközben egyébként maga a kampány is érthető, logikus lépés. Ha már egyszer a kormányzat óriási politikai kockázatot vállal, akkor legalább annak hasznát szeretné maximálisan kiaknázni.

Azt viszont megértem, miért szeretné olyannyira a balliberális sajtó e kormányzati politika kudarcát látni. Akkor ugyanis beigazolódna azon állításuk, hogy nem lehet itt szabadságharcot folytatni, kérem, be kell állni a sorba, és azt kell tenni, amit az IMF elvár. A balliberális sajtó tehát kétszeres politikai harakirit követel Orbán Viktortól. Egyrészt azt, hogy adja fel az ország gazdasági függetlenségét, amiért oly követ­kezetesen küzdött és küzdeni is fog, ameddig teheti. Másrészt, hogy hárítsa át a terheket a lakosságra, amelynek egyébként sem rózsás a helyzete. A baloldal ugyanis csak így kapna esélyt a nyerésre a következő választásokon, mert egyébként nem látni azt a pártot, amely azonos súlycsoportú versenyzőként tudna megküzdeni a Fidesszel.”