Pakkot kaptunk!

„Azzal azonban már vigyáznék, hogy a brüsszeli előrejelzések a következő évi magyar teljesítményre közgazdaságilag megalapozatlanok lennének. A kincstári optimizmus beigazolódásában még egy konjunktúra idején sem bíznék, nemhogy válságidőszakban. Nem látni ugyanis egyelőre azt a receptet, amellyel az unió politikai és gazdasági elitje azonnali megoldást találna az adósságválságra. Ha viszont ez tényleg az évtized végéig elhúzódó küzdelem lesz, akkor szinte biztosra vehető, hogy a jelenlegi optimista hangulatot a nemzetközi piacokon újabb hullámvölgy követi majd, és Magyarország ismét megjelenik a helyzet romlására spekulálók célkeresztjében.

Ebben a helyzetben az a konzervatív hozzáállás tűnik ésszerűnek, amely a legrosszabb forgatókönyvet veszi alapul, és arra kalkulál, csak arra alapozva ígérget, ha még maradt valami. Egyrészt azért, mert akkor nem kell egyre nagyobb terheket raknia a gazdaság szereplőire, másrészt azért, mert a lakosságot így már csak kellemes meglepetések érhetik, ami politikailag is sokkal jobb. És ha már a politikai hangulatnál tartunk, öngyilkossággal ér fel a csak az optimistának tartott forgatókönyvekben jövőre megtermelhető társadalmi juttatások elosztása még ebben az esztendőben. Ez szokott ugyanis olyan politikai csapdához vezetni, amely az ígéret betartása érdekében aztán még nagyobb károkat okoz. Mellesleg ezek az ígéretek és következményeik minden választási kampányban a legjobb adunak számítanak az ellenzék kezében.”