Inkább az IMF!

„Hagyján, hogy e kérdéskörben bárkit megzavar a sokszor nehezen követhető kormányzati kommunikáció, mert a lényeg talán nem is ez. Hanem: az IMF nem is a megmentőnk és nem is a megszorítónk. A Nemzetközi Valutaalap nem köti diktátumokhoz a hitel folyósítását, hanem a gazdasági szerkezet korszerűsítését várja el tőlünk. Amennyiben pedig utóbbira garanciát látnak a szakértői, akkor mintegy négy százalékkal olcsóbb hitelt kaphatunk a piacinál – ez az előny jelenik meg Magyarország oldalán, ha megköti a hitelszerződést.

Ha pedig pecsét kerülne a »magyar ügyre« Brüsszelben és Washingtonban, és nem a török kártya következő várományosaként emlegetnének bennünket, a megegyezés a kockázati tényezők jelentős csökkenésével járna, és megnyugtatólag hatna a beruházókra, a piaci szereplőkre. Még akkor is, ha a magyar gazdaság és a költségvetés pozíciója, továbbá az államadósság-finanszírozás tartalékai jobbak a 2008-as helyzetnél. Tegyük azért hozzá: ebben a szituációban a magyar befektetési eszközök (államkötvény, forint) erejét az adja, hogy a nagy jegybankok (EKB, Fed), valamint Kína öntik a pénzt a piacokra, illetve új fejezet nyílt az európai integrációban is, a bankunió és a költségvetési integráció ügyében. Eközben viszont a magyar gazdaság teljesítménye aggasztóan zsugorodik, magas a munkanélküliség és az infláció mértéke, s nem jön be a működő tőke. A legnagyobb baj pedig az, hogy a reálgazdaság ilyen kondíciókkal nem is fog beindulni. Legfeljebb a mostani állapot minimális javulása vagy stabilizálódása várható 2013-ban is.”