„Bár a kedvező globális hangulat mellett jelenleg tudjuk magunkat finanszírozni a piacról, azt éppen a finanszírozhatóság határán tesszük. A felsorolásból kikövetkeztethető, hogy azért nem fenyeget bennünket az euró gyors bevezetése, mert annak a feltételeit – úgy általában – nem tudjuk produkálni »Gyenge tagként« meg aligha érdemes az eurózónához tartozni, s nem is kellünk a monetáris közösségnek.
Egyébként a második Orbán-kormány még nem is nevezett meg eurós céldátumot. Ugyanakkor maga a miniszterelnök szerint erre legkorábban 2020-ban kerülhet sor, és nagyjából erre számít a piac is.
Azonban az euró bevezetésének közép- vagy hosszabb távon nincs alternatívája. Magyarország sérülékeny uniós tagállam, külgazdasági kitettsége a legnagyobb a kelet-közép-európai térségben, így az esetleges piaci kilengések, a globális kockázatok bennünket – a forintot, az államkötvényeket és a részvényeket – »nyilaznak le« először a régióban. Vagyis egy hiteles, komolyan vehető euró melletti elköteleződés biztosítaná a stabilitást. Ez nem elsősorban az EU és más külső tényezők érdeke, hanem az országé. Piaci alapról megközelítve pedig az EU és a befektetők akkor nyugodnának meg, ha tudnák, milyen a gazdaságpolitikánk iránya. Nekik is kellene iránytű és térkép, amelyet úgy hívnak: maastrichti kritériumok. Tudniillik az euró bevezetésének feltételeit megteremteni azt jelenti, hogy fegyelmezett a honi gazdaságpolitika.”