Gyurcsány a legtehetségesebb politikus ’90 óta

„- Van ma Magyarországon Ön szerint bárki, akár a baloldali, akár a jobboldali politikusok között, aki kormányfőként vissza tudná állítani az ország gazdasági, erkölcsi, demokratikus egyensúlyát és jó hírét? Gondolja, hogy az ellenzék összefoghat a Fidesz ellen a választásokig, akár átmeneti időszakra is, hogy jobb esélyekkel induljon ellene?

- Szerintem Gyurcsány Ferenc a legtehetségesebb politikus azok közül, akik ’90 óta feltűntek a politikai palettán. Azonban, sajnos, miniszterelnökként nagy hibákat követett el. Egy politikusnak tudnia kell, hogy bármit mond, az előbb-utóbb nyilvánosságra kerül. Az öszödi beszéd nem egyetlen mondat volt, hanem egy 50 perces beszéd. Gyurcsánynak – mielőtt nekiállhatna visszaszerezni a nemzetközi bizalmat, először az elveszett hazai bizalmat is vissza kellene szereznie, és erre az Ő esetében nem sok esélyt látok.

- Bajnai Gordon?

- Bajnai Gordon nem egy zászlólengető típus, viszont van mögötte egy sikeres válságkezelési időszak miniszterelnökként. Róla el lehet hinni, hogy tud kormányozni, vele viszont az a probléma, hogy a politikában az emberek mögött szervezetek, meg pártok állnak, az ő esetében azonban mindez jelenleg hiányzik. Azt gondolom, ha összejönne egy ellenzéki együttműködés, akkor annak Ő lehetne a vezetője, és akkor egyike lehet azoknak, akik képesek lehetnek visszaszerezni azt a bizonyos bizalmat. (...)

- Lát-e esélyt arra, hogy az Ön közreműködésével összefogjon a demokratikus ellenzék, mondjuk a Demokratikus Koalíció kezdeményezésére? Egyáltalán, ambicionálná-e Önt egy ilyen lehetőség?

- Nem. Szerintem a jelenlegi kormány-koalíció ezzel a választási törvénnyel az ellenzék kezébe adta saját legyőzésének kulcsát. Az ellenzék ott áll, kezében a kulccsal, csak épp nem találja az ajtót. Ha ez így marad, akkor nem lesz együttműködés. Egyébként pedig van itt még egy probléma, amiről szintén beszélni kell. Orbán Viktor tevékenysége megítélésem szerint kifejezetten káros az országnak, ezért le kell váltani. Ezt persze nemcsak én gondolom így. Amikor azonban elnézem a fiatalabb politikusok nemzedékét, az az érzésem támad, mintha nem is akarnák megszerezni a hatalmat. Mintha azt gondolnák, ráérnek erre négy év múlva is, hisz még akkor is fiatalok lesznek.  Sőt, nyolc év múlva is, és akkor majd magától az ölükbe hullik minden, addig meg a többiek egyék meg, amit főztek. Az ellenzéki együttműködésre szükség lenne tehát, de én nagyon szkeptikus vagyok azzal kapcsolatban, hogy 2014-ig sikerül-e megvalósítani.

- Ha mégis sikerülne, mi az utolsó pillanat, ameddig még érdemes létrehozni egy ilyen összefogást, akár csak a választások idejére korlátozva az együttműködést?

- A probléma a következő. A pártok ma azt mondják – meg kell nézni a nyilatkozataikat – ez most a megerősödés, a megizmosodás időszaka, és aztán majd, ha jól megizmosodtunk, és lesz 30 Schwarzeneggerünk, akkor majd leülünk és tárgyalunk az együttműködésről. Igen ám, csak a megerősödés érdekében az LMP-nek el kell mondani az MSZP-ről, hogy ezek semmit se változtak. A DK-nak a megerősödés érdekében el kell mondania az LMP-ről, hogy 2010-ben a Fidesz szedte össze a kopogtatócéduláikat. Az LMP meg majd – persze ugyancsak a megerősödés érdekében – elmondja majd a DK-ról és Gyurcsányról, hogy már megint hazudnak. Szóval, annak érdekében, hogy saját szavazótáborukat növeljék, sárba kell tiporniuk a lehetséges együttműködő partnereiket, majd amikor már mindenki mindenkit sárba tiport, akkor fel kellene emelniük egymást, és azt mondani, hogy ezzel a »sárossal« fogok én összefogni. Szavazzatok arra, akit egy éve hülyézünk. Szerintem ez egy elég nehéz mutatvány. A probléma az, hogy nem lehet a végtelenségig húzni a döntést, mert egyre mélyebbre süllyedünk abban a mocsárban, amiből aztán majd ki akarják egymást emelgetni. Én azt gondolom, idén ősszel már el kell indulnia ennek a folyamatnak, mert ha létrejön az együttműködés , akkor még ki kell választani a személyeket, végig kell gondolni, hogy mit akarnak kezdeni az országgal, ezt meg kell ismertetni az emberekkel és ez hihetetlenül sok munka, ráadásul a média most kevésbé áll rendelkezésre. A szereplésről annyit, hogy az összefogás résztvevői ismertek, nem kell különösebben bemutatni, így erre akár fél év is elegendő. Arra a munkára azonban, hogy mindez mindenkihez eljusson, erre viszont lassan kezd elfogyni az idő.”