Remélem, az emberek nagy többsége látja, hogy nem könnyű a helyzet, és elfogadja: lehet, hogy számára nem kedvező döntés születik egy-egy kérdésben rövid távon, de a jövőre nézve ezeknek valójában jótékony hatásuk lesz mind az ország, mind az egyes állampolgár számára. Biztos vagyok benne, hogy a mostani eseményeket néhány éven belül másképp fogjuk értékelni, de ha most nem cselekedne a kormány, a gondok csak terebélyesednének. Nem a pillanatnyilag a társadalomban érzékelhető feszültségből kell kiindulnia a döntéshozóknak és a kormányzatnak. Az felelőtlenség lenne. Most nem feltétlenül csak arról van szó, hogy az elmúlt húsz év és a 2002–2010 közötti időszak öröksége miatt kell egy olyan politikát végrehajtanunk, amely a szakadék széléről visszarántja az országot. Ugyanis az elmúlt három–négy évben az egész világot uraló gazdasági dogmák buktak meg. Világossá vált mindenhol, így az EU-ban is, hogy az a válságkezelés, amelyet a múltban alkalmaztak, mára nem érvényes. A gazdasági és társadalmi keretrendszerek elvi értékeit megőrizve, de bizonyos belső mechanizmusait újragondolva kell átalakítani az országot. A kormány ezt a politikát konzekvensen fogja végigvinni a következő két évben is. Alapelvünk, hogy csak a saját gazdasági növekedésünk termelheti ki a jóléti intézkedések fedezetét, így felelőtlen, hitelekre alapozott osztogatást ez a kormány soha nem fog végrehajtani.”