Riadót fújtak Brüsszelben: rádöbbentek, hogy nagy a baj, és a magyar ötletbe kezdtek el kapaszkodni
Ráébredtek arra, hogy Európa nehezen tart lépést az Egyesült Államokkal és Kínával.
Teljesen irrelevánssá válik az a kérdés, hogy lesz-e megállapodás a kormány és az IMF között. A valódi és igazán fontos kérdés az, hogy mikor és milyen lesz a megállapodás.
„A kormány többször is jelezte, hogy az IMF-megállapodás megkötése előtt nem kíván devizakötvényt kibocsátani. Ez mutatja, hogy a kormány tisztában van a megállapodás megkötésének jelentőségével, azaz, hogy így biztosítható hosszútávon egy fenntartható államadósság-pálya. Az pedig, hogy a kedvező piaci körülmények ellenére sem került sor devizakötvények kibocsátására, a kormány az IMF-el való megegyezés iránti elkötelezettségét bizonyítja.
Ezek alapján arra következtethetünk, hogy lesz IMF-megállapodás. Így mostantól, sőt, már néhány hete az igazi kérdés az, hogy milyen megállapodás lesz és mikor lesz megállapodás. A »milyen?« kérdésre a miniszterelnöktől már kaptunk egy lehetséges választ, miszerint a magyar kormány csak egy, »jó«, azaz az eddig alkalmazott gazdaságpolitika szellemével nem ellentétes megállapodást lesz hajlandó megkötni. A »mikor?« kérdésre is megkezdődtek már a találgatások, de ami egyelőre biztosan kijelenthető, hogy a »mikor?«-t egy külső és egy belső tényező is nagyban meg fogja határozni. A külső tényező a külső gazdasági környezet stabilitása, ami azt jelenti, hogy amint a jelenlegi kedvező piaci környezet romlik, a kormányra nagyobb nyomás fog nehezedni a megállapodás megkötése érdekében. A belső tényező, amely részben függ a külső tényezőtől is pedig az, hogy a kormány mikor látja majd úgy, hogy képes lesz a számára »jó« megállapodást megkötni.”