Ius Pozitivum

„Joav Blum izraeli üzletember nem bejelentkezni szeret megrögzötten általa nem lakott ingatlanokba. Joav Blum izrae­li üzletember értéktelen ingatlanokat szeret értékesekre cserélni, hogy aztán állami segédlettel és állami pénzből ez utóbbi, értékes ingatlanokon úgynevezett befektetéseket eszközöljön. S mindezért a pozitivista jogfelfogás alapján soha nem lesz elítélve, sőt! Korunk mindenütt jelen lévő, állandó története ez. Jared Diamond így írja le a lényeget az Összeomlás című, nagyszerű művében:

»Az amerikai vállalatok azért vannak, hogy tulajdonosaiknak pénzt termeljenek: ez hozzátartozik a kapitalizmus működési módjához. Következésképp a vállalatok vezetőinek minden olyan költséget kerülniük kell, ami nem a profitot szolgálja. Az ilyen értelemben vett takarékosság nem csak a bányaiparban kötelező. A sikeres cégeknél különbséget tesznek a fennmaradáshoz szükséges költségek és az erkölcsi kötelességből vállalt költségek között. A környezetvédők és az üzleti szektor közti feszültség nagy része abból fakad, hogy ezt a különbségtételt az előbbiek nem vagy csak húzódozva fogadják el. Pedig vállalatvezetőktől sokkal reálisabb azt várni, hogy könyvelőkhöz vagy ügyvédekhez, mintsem hogy egyházi személyekhez hasonlóan viselkedjenek.«

Íme, a végső igazság. S bár Diamond itt kifejezetten a környezetvédelem aspektusából elemzi a helyzetet, Joav Blum és a velencei kaszinóváros esetében az az aspektus is fontos, és nem hagyható figyelmen kívül. Joav Blum a Ius Naturale szerint bűnös. A Ius Pozitivum szerint valószínűleg nem. Ez pedig úgyis majdnem mindegy. A végén úgyis mindnyájan beledöglünk ebbe a nagy-nagy szabadságba.”