„A házigazdák az olimpiai játékok záróünnepségét sem tudták számomra teljesen fogyaszthatóvá tenni, bár voltak olyan momentumai ennek a maratonnak, amikre szívesen gondolok vissza és még a királyi tévé két kommentátora sem tudta tönkre baszni, bármennyire igyekeztek is. (...)
A közvetítés végén a ringek barátja picit elbizonytalanodott a közmédia sűrűjében, ezért már nem tudott időt szakítani egy alapvető dologra. Nem vártam el, hogy alul egy csíkban elfutassák az egész stáblistát, mert nincsenek nagy igényeim a Magyar Televízióval szemben. De miből állt volna csak annyit benyögni, hogy: Köszönjük a figyelmet, Kőrösi-Horváth Mariannt és Szujó Zoltánt hallották (vagy bármi hasonlót).
Olyan szüneteket hagyott Zoli az M1, M2, M3D és a rádiók felsorolása közt mintha papírból olvasta volna, de a lapra Mancika vagy olvashatatlanul gépelte fel, vagy három- négy tabulátornyi helyeket hagyva pötyögte volna rá a csatornák nevét. Ha ezeket a laufokat összetömörítette volna, talán jutott volna idő arra a két névre.
Én szurkoltam a magyar csapatnak, és a köztévének is a sikerért. De bennem volt a kisördög, hogy úgysem tudják hibátlanul teljesíteni a feladatot. Már majdnem sikerült de a legvégén már csak az ezüstre maradt erő aminek olyan bronz színe van. Lehet a záróünnepség kommentálását rábízzák a legjobb versenyzőjükre és mellé teszik a frissen szerzett Szujót kevésbé lett volna olyan szörnyű (mert Deák Horváth Péter pótlására Zoli tökéletesen megfelelt). Gundi azért ott van a szeren, ahogy az többször bebizonyosodott az évek során. Na mindegy, ez most megvolt ki lehet pipálni. De Rio de Janeiroban ugye nem fogunk rácsodálkozni Pelére, ha a kezében hozza majd a fáklyát? Tessék rákészülni erre a kérdésre! Van rá négy év!”