Ha a balközép ennyire intoleráns és rosszhiszemű, akkor ugyan mit lehet várni majdani kormányzásától, amely – az ígéretek szerint – majd visszaállítja a demokráciát, elhozza a jólétet, a békét és általában a közboldogságot?
„Amikor pedig egy konzervatív tudós és államférfi – nyilvánvaló: a maga katolikus és konzervatív módján, hogyan másképp? – élesen megbírálja a jelenlegi jobboldali kormány alkotmányellenes, törvénysértő, antidemokratikus, antiliberális és antiszociális politikáját, kétféle balközép hírmagyarázattal találkozunk: az egyik instrumentalizálja Sólyom beszédét, hasznosítani próbálja a jelenlegi ellenzéki politika számára (s ezért figyelmen kívül hagyja a volt köztársasági elnök érezhető viszolygását ettől az ellenzéktől); a másik (bocsánat az illetlen kifejezésért, de ez illik ide) hisztizni kezd, mert eszébe jut, hogy a múltban Sólyom hányszor sértette meg a balközép helyes vagy helytelen előítéleteit, bántotta érzékenységét vagy politikai érdekeit.
Nem is idézem a Sólyom Lászlónak címzett különféle sértéseket és illetlenségeket. Ahelyett, hogy méltányolnák, hogy valaki leküzdi a láthatólag mélyen gyökerező politikai identitásából származó tartózkodást, és elfordul az identitását osztó, de elveit sértő társaitól, semmit nem fogadnak el, ami kevesebb, mint a szociálliberális balközéppel való teljes és hiánytalan azonosulás, politikai szolidaritás (bűnbánat, töredelem, megtérés).
Azon fölül, hogy ez meghökkentő politikai ügyetlenség, szembetűnő: a tűrhetetlen rossz modor intoleranciáról, sőt: bosszúvágyról árulkodik. Sólyom professzornak nyilván nehezére esik fölrónia a konzervatív jobboldalnak a vétkeit. Az ilyesmi a közélet drámai pillanatai közé tartozik, megérdemelne némi tapintatot, megértést. Sólyom László nem a jobboldal árulója, nem renegát, akit mind az elárultak, mind az új szövetségesek jól-rosszul leplezett megvetéssel szoktak üdvözölni. (Ennek ellenére a balközép épp ezt követeli: tessék árulónak lenni, akkor számíthat némi baráti hátbavágásra, barackra és fülhúzásra.)
Ha a balközép ennyire intoleráns és rosszhiszemű, akkor ugyan mit lehet várni majdani kormányzásától, amely – az ígéretek szerint – majd visszaállítja a demokráciát, elhozza a jólétet, a békét és általában a közboldogságot?”
Egyre távolodik egymástól az Egyesült Államok és az Európai Unió. Előbbi ráadásul egy merőben új kontinens képzel el, ahol egyes országokkal működne csak szorosabban együtt.
Magyar Péterék még mindig tagadják, pedig egyre nyilvánvalóbbnak tűnik, hogy brutális megszorítócsomaggal készülnek a választásra. Az európai Unió elitjének megfelelő adóemelés minden magyar ember életét megnehezítené. Az önét is, bárkire tervez szavazni jövőre.
Nagy Ervin az „unalmas” Bajnai-korszakot siratja, azt az időszakot, amikor családok százezrei szenvedtek megszorításoktól. Jövőre Magyar Péterrel ugyanez térne vissza.
1969-ben megkérdezték egy Vietnámban szolgáló amerikai katonától, hogy mit üzen az ötven évvel később élő amerikaiaknak.
Hogy kik? Hát a Z-generáció. Azok, akik eltörölnék a múltunkat, a hagyományainkat, a történelmünket, az irodalmunkat, eltörölnének mindent.
Kiszivárgott felvételen nosztalgiázik Nagy Ervin 2009 „nyugalmáról”. A Tisza-adócsomagja pontosan azt a brutális megszorítási korszakot hozná vissza.
Deák Dániel elképzelhetőnek nevezte a választási együttműködést Magyarék és a baloldal között.
Ordas hazugságnak nevezte korábban az agrártámogatások megvágásáról szóló brüsszeli terveket.
„Az volt a kérdés, hogy ki az, aki ebben nem hajlandó részt venni. Ez három ország volt: Szlovákia, Csehország és Magyarország.”
