„- Kétharmados kormányzás, egypárti alaptörvényhozás, centrális erőtér, unortodoxia. Ebben a közegben milyen üzenetű, mennyiben más az állami ünnep?
- Augusztus 20. hagyományos témái közül csak az alkotmányt kell kivenni, és a maradék ünnepelnivaló így is működőképes. Az alkotmány kiradírozása meg is történt azzal, hogy a Fidesz áprilisban, húsvétkor fogadta el a hatályos alaptörvényt. Az alkotmány amúgy sem találta helyét az ünnepen, semmilyen liturgikus hagyomány nem tapadt hozzá, polgáraink nem vonultak, nem gyülekeztek az alkotmány alatt, nem kerestek fel semmilyen helyet és nem kellett meghallgatniuk olyan beszédeket, amelyek az alkotmányról szóltak volna. Az elmúlt két évtizedben egyedül Sólyom László kísérelte meg, hogy első nyilvános köztársasági elnöki beszédét ezen a napon mondja el, hagyományteremtés szándékával, de a szándékból nem lett hagyomány, és már ő maga sem ragaszkodott hozzá a következő években, hiszen eleve rossz pillanatot választott: reggel kilenckor a kihalt Kossuth téren nem a legnagyobb élmény beszédet tartani. Pedig az a 2005-ös beszéd egész elnöki működésének legjobb szónoklata volt, nem is emlékszik rá senki, talán csak Áder János, aki ezt a hagyományt újítja fel az idén, hasonló sikerrel. Ugyanakkor augusztus huszadikán elférne még valami államfői jelleg, ha már az első államfőnek, Szent Istvánnak ez az ünnepe. Ha lesz egyszer egy újabb alkotmányozás – talán még megélhetjük –, akkor az alkotmányt érdemes lenne ehhez a naphoz kötni, újra bevonni az ünnepbe. Még azt is el tudom képzelni, hogy a köztársasági elnökök ötévente ezen a napon váltsák egymást ünnepélyes keretek között.
- Az ilyen jellegű események ugyanakkor valóban államivá teszik a nemzeti ünnepet.