Őszintén szembenézek a saját hibáimmal, és változtatok ott, ahol szükséges

Számíthattok rám; még nagyobb elszántsággal folytatom a munkámat, amelynek során a jövőben több elemzést és kevesebb influenszerkedést láthattok majd tőlem.

Ha ott vagyok, alighanem én adtam volna át a kardozó Szilágyi Áron aranyérmét. Interjú.
„Milyen volt itthonról követni a játékokat?
1968 óta ott voltam minden olimpián. Most megtapasztalhattam, milyen az esemény hangulata, ha az ember televízión nézi. Bevallom, így többet lehet látni, mint a helyszínen.
Akkor megérte itthon maradni?
Szó sincs erről, hiszen Londonban is lett volna dolgom. Ugyanakkor senkit sem akartam terhelni azzal, hogy az én ügyemmel kezdjenek foglalkozni.
Mely pillanatokban sajnálta leginkább, hogy nem lehet a helyszínen?
Több ilyen is volt. Fájlaltam, hogy ki kell hagynom a magyar győzelmeket, és egyszer-kétszer nagyon szívesen bementem volna az olimpiai faluba. Ha ott vagyok, alighanem én adtam volna át a kardozó Szilágyi Áron aranyérmét.”