Hoffmann Rózsa: A köpönyeg

„A családoknak is segítség lehetne a kötelező formaviselet. Ha az állam okosan segít. A kötelezően meghatározott ruhatár némi állami pénzpumpával eredményesen segíthetne a rászoruló és nagycsaládba született gyermekek ruháztatásában, akiknek így sokkal kevesebb civil ruhát kellene vásárolniuk, hiszen heti öt nap viselete megoldott lenne. Márpedig ezt a támogatást tényleg lehetne nyílegyenesen a szükséges helyekre célozni, nem úgy, mint a kétes helyekre (italboltba) kerülő segélyeket. A tehetősebbeknek meg úgyis mindegy, noha vélhetően a nagy mennyiségben rendelt szettek a piaci árrés rápakolása nélkül számukra is olcsóbban jönnének ki, mint a butikokból összevásárolt öltözetek. (...)

Tutira nem ez lesz. Hanem a fent ecsetelt semmirevaló kapca. A kormányfrakciók Basmacskin önállóságú tagjai nyomnak egy igent, hogy a régi iskola képviselőinek (saját szavazóbázisuknak) adjanak egy újabb jellegtelen vitatémát, ha elutaznának valamelyik bányavárosbeli törzsszocialista rokonukhoz, akivel így tudnak valamiről vitatkozni. Kár, hogy a téma tényleg csak az oktatáspolitika valóban fontos kérdéseiről (jövő évben senki sem tanulhat közgazdásznak vagy jogásznak az állam pénzén) figyelmet elvonó gumicsont, mert akár lehetne nagyot is alkotni.”