Ellenzem a tandíjat

„A napokban mentették fel Gyurcsány Ferencet a vád alól, holott az ő elszámoltatása az egyik kiemelt kampányüzenetük volt.

A magyar alkotmányos rendszerben az ügyészség nem áll kormányzati irányítás alatt, szemben Európa legtöbb országával, ahol az igazságügyi minisztériumon keresztül az ügyészség transzparens módon utasítható. Ha a kormány azt akarná, hogy az ügyészség vádat emeljen, akkor nem tudná elérni, mert az a parlament alá tartozik. Mi csak azért tudunk felelősséget vállalni, hogy felderítsük a tényeket, összegyűjtsük a dokumentumokat, és utána az igazságszolgáltatás rendelkezésére bocsájtsuk.

Budai Gyula munkájával tehát meg van elégedve?

Budai Gyula munkájával egy dolgot kell most még tennünk: egy szép, érthető szerkezetű, áttekinthető könyvben össze kell foglalni, és hozzáférhetővé kell tenni, hogy mindenki lássa, mely ügyek feltárásával foglalkozott a kormány az elmúlt két évben. Azért, hogy tisztán álljunk az Úr és a választók színe előtt: amit lehetett, mi megtettük.

Friss felmérés szerint a 18-29-es korosztály fele mondja ma azt Magyarországon, hogy elhagyná az országot, ha tehetné. Egy másik adat szerint csak tavaly negyven ezren mentek Magyarországról Németországba munkát vállalni. Miniszterelnök úr mivel győzné meg a korosztályomat vagy épp engem, hogy itthon maradjak?

Nem akarnám meggyőzni, hogy ne menjen. Arról akarnám inkább meggyőzni, hogy ha úgy érzi, elég tehetséges, ha úgy érzi, helyt tud állni a versenyben egy idegen anyanyelvű közegben, ha úgy gondolja, van elég tudás a zsebében, hogy el tudja magát tartani, akkor azt mondanám, bátran próbálkozzon, de ne maradjon kinn! A magyar fiatal generációkban századokra visszamenőleg megvan az az ösztön, hogy más kultúrában is kipróbálják magukat. A kalandozások népe vagyunk, és ez igaz a XXI. században is. Ha nem jönnek haza, az a veszteség! De hát mindenkinek egy élete van, és arról neki magának kell döntenie. Itt a kormány csak annyit tehet, hogy világossá teszi: nyugodtan mehet, itthon rendben lesznek a dolgok, itt egy olyan ország várja majd, ahova lesz kedve hazajönni. Menni, bizonyítani, pénzt keresni, okosodni, aztán hazajönni és szolgálni a hazát. Én is elmentem ’89-ben, amikor ösztöndíj lehetőséghez jutottam. Azonnal mentem Oxfordba, hogy tanuljak. Megmértem magam, próbáltam helytállni, hazajöttem, most itt teszem a dolgom, szolgálom a hazát.

Miniszterelnök úr nemrég tett nyilatkozatában azt állította, hogy a tandíjnak ellensége, miközben szeptember elsejétől egy olyan új felsőoktatási rendszer veszi kezdetét, amely a drasztikusan lecsökkentett állami helyek mellett ismeri a tandíj fogalmát. Hogy tudja összeegyeztetni a kijelentését és az új NFTV-t?

Valóban, a tandíjat ellenzem. Azt szeretném, hogy Magyarországon olyan felsőoktatási rendszer működjön, ahol képes legyen minden diák maga állni a tanulási költségét. Mindenki a teljeset. A mostani állapot még nem ilyen, mert ide csak több lépéssel lehet eljutni. A cél egy teljesen új felsőoktatási rendszer kialakítása. Egy önmagát finanszírozni képes felsőoktatási rendszerben gondolkodom, ahol az állam minden egyes magyar diák számára, aki az egyetemek által előírt minimális követelményt képes teljesíteni, biztosítja annak lehetőségét, hogy saját maga finanszírozhassa a tanulását úgy, hogy az a diáknak ne jelentsen vállalhatatlan megterhelést, és az igénybe vett erőforrásokat hosszú lejáratban kelljen majd visszaadnia. A 2 %-os diákhitel 10-30 éves lejárattal olyan gazdasági lehetőség, amelyet csak kevés társadalmi csoport számára tud biztosítani a magyar állam. Az új rendszer elvi alapja a következő: a mérleg egyik serpenyőjében az van, hogy az egész nemzeti közösség érdeke, hogy tehetséges tagjai tanulhassanak, és tudásuk hasznából később az egész közösség részesedhessen. Ezért van a Diákhitel 1 és 2, és ezért kell az állami ösztöndíjasnak bizonyos időt Magyarországon dolgoznia. A mérleg másik serpenyőjében pedig az a társadalmi tény található, hogy aki képzettebb, jobb álláshoz juthat, kevésbé fenyegeti a munkanélküliség, tágabb tér nyílik előtte a felnőtt életben. Az új rendszer lényege a kölcsönös felelősségvállalás, amely az egyén és a közösség között jön létre.”