Pressman már az amerikaiaknak is irtó ciki volt: a lehetséges utódja mindent helyreállítana
„Az amerikai nép nevében bocsánatot kérek ezért a viselkedésért” – mondta Bryan E. Leib.
Valószínűleg a Ruminiben nyújtott alakításomért, Molyra megformálásáért is jelöltek kollégáim a Kaszás Attila-díjra. Nem számítottam rá. Interjú.
„A csúf lepke az oka mindennek?
Valószínűleg a Ruminiben nyújtott alakításomért, Molyra megformálásáért is jelöltek kollégáim a Kaszás Attila-díjra. Nem számítottam rá, hisz tavasszal - már harmadik alkalommal - nekem ítélte a társulat a Magyar Színház saját elismerését, a Főnix-díjat is. Pedig mindent elkövettem ellene, keményen kritizáltam magamat is, a társulatot is. Persze tudják, hogy maximalista vagyok, hogy a minőség miatt tettem szóvá dolgokat, a csapatunkért.
Nemcsak a Főnix volt, de tavaly a Kossuth-díj, idén fővárosi díszpolgári cím és a Pesti Srác Alapítvány elismerése. Divatba jött?
Korábban is sok elismerést kaptam, a feléről egy sor sem jelent meg. A kitüntetéseim nagy részét a szakma adta, legjobb női alakítások tévében, színházban. Divatban pedig Alekosz van, meg VV Kati, Éden Eszti, akiknek még teljes nevük sincs. Kész csoda, hogy mellettük még létezhetünk, igaz, inkább »föld alattiként«, amin azt értem, hogy rengeteg munkánkról nem tudósít a média... Az igazi eredmény a pályánkon, hogy a Való Világ-őrületben nem felejtik el egy színész nevét.
Van, aki nem felejti, például azok, akik a Magyar Művészeti Akadémia tagjává választották.
Nagy megtiszteltetés, hogy több művésztársammal együtt az Akadémia levelező tagja lehetek. De ennek volt előzménye: hihetetlen mennyiségű fellépés, irodalmi est, koncert, kiállításmegnyitó, versekkel, prózával a szakmai munka mellett.
Versmondóversenyek zsűritagjaként hogy látja: az ínséges időkben van igény a költők szavára?
Egyre nagyobb. Az emberek ki vannak éhezve a versekre. Rengeteg meghívást kapok, idén nem volt szabad estém, meg sem tudom mondani, mennyi ember előtt léptem fel, Herendtől Debrecenig, Szatmárnémetitől Nürnbergig, ottani magyaroknál. Utóbbi nagy élmény volt, annyit simogattak utána, mint egy húsvéti nyulat. Az előadóesteken a kedvenc verseimet szoktam mondani, azokat, amelyek engem izgatnak, szorongatnak. Igyekszem kevéssé ismert verseket választani, hogy a közönség rácsodálkozzon. Nagyon jó dolog a költészetet terjeszteni.”