Nemiségellenes Szövetség

Mennyi baja van a „modern, önérzetes, öntudatos nőnek”! Momentán az piszkálja a csőrét, hogy az olimpiai közvetítők hölgyeknek nevezik a nőket. Gyalázat. Persze nem holmi feminin csőr ez – figyelmeztetne ő –, hanem lepcses pofa, és ebben speciel igaza volna.

Emlékszünk a Nemiségellenes Szövetségre 1984-ből? És a nyelvet a csontjáig letisztító újbeszélre?

Nos, most a szívélyes ötlet valóban az, hogy a szótárt, a nyelvet vékonyítsuk; ne legyen írónő, csak író, ne legyen hölgy, legfeljebb nő, de leginkább semmi.

Nem egyedülálló az elképzelés. Olvastam olyan bunkó picsát is, aki arra utasította a nőket, hogy ne fogadják el az előreengedést a bejáratnál.

Nem mintha nekem annyira hiányozna a galantéria. Kevesen érdemlik meg. Az ember a „modern, önérzetes, öntudatos nők” között aligha látja értelmét az udvariaskodásnak, a bókoknak. Jellemzően vagy félreértik, vagy eleve nincs ínyükre, mivel érzéketlen, bunkó picsák.

Jó, ezek azok, ebben megegyezünk, de hol az ellentmondás?

Először is abban a tudathasadásban, ahogy a diverzitás, a pluralizmus pont azoknak nem tetszik, akik máskor a sokféleség kívánatosságára hivatkozva követelődznek. Továbbá ott, hogy a figyelmesség elvetésével párhuzamosan ugyanők a pozitív diszkriminációt azért megkövetelik. A „női kvótát” (férfiellenes kvótát), a férfi numerus clausust a vállalkozásokban meg a többi hajmeresztő, piactorzító kommunista-fasiszta faszságot. Jé, ilyenkor már nem zavarja őket az előny! A hátszél! Az udvariasság! Az éttermi előreengedés terhükre van, attól viszont megkönnyebbülnének, ha állambácsi nyomná be őket oda, ahova maguktól képtelenek bekerülni. Ezt a fajta mesterséges fölértékelést hogyhogy nem lebecsülésként élitek meg? Ordít róla, hogy valamiféle hiányosságotokat kompenzálja. Ez nem megalázó?

Súgok valamit jóindulatúan, „Sándor” (ezúttal direkt vezetékneveden szólítalak, női keresztneved nyilván nem fekszik neked): ha belegebedtek, akkor se lesz a nőből férfi soha. A bunkó picsáig eljuthattok, feljebb és lejjebb nem. Mindenesetre nagyon szurkolok, hátha belegebedtek egyszer.

Mondok egy példát, amiért garantáltan „nem fog sikerülni”. Nem is az Emberi Szellem a példám, noha az is éles kontrasztot képez mellettetek. Szóval az a helyzet, hogy sajnos nem csak ti vagytok a világon. A társadalom felét még mindig férfiak adják, akik veletek ellentétben nem szeretnének uniszexek lenni – tudniillik ahhoz, hogy a női mivoltot ne ismerjék fel, meg kell tagadniuk saját férfi mivoltukat is. Nő nélkül ugyanis férfi sincs, a rózsaszín-kék színpár alternatívája nem a szimpla kék, hanem a szürke.

(Téged azonban szelíden megnyugtatlak: te nem vagy hölgy. Hölgynek foglak hívni, de nem azért, mert kiérdemelted, hanem hogy bosszantsalak vele, de nem vagy hölgy. Úgyhogy ne ess kétségbe.)

De nem is az orwelli uniformizáció az igazán förtelmes, a változatosság rombolása, a nyelv pusztítása, sokkal inkább képmutatásotok, következetlenségetek.

A gavallérság, a gyengédség fúj, az erőszakos beprotezsálás a pozíciókba fincsi? Ha semmiben nem tértek el a férfiaktól, megnevezésetekben sem, miért nem boldogultok önállóan? Miért tartotok igényt a dotációra? Hiszen semelyik törvény nem különböztet meg hátrányosan, sőt. Az esélyek papíron egyenlőek, és épp ez zavar titeket. Áruld már el: mialatt az előzékenységet lealacsonyítónak találjátok, a kvótáért való nyekergést nem érzitek lealacsonyodásnak? Pedig az, kurvára. De nem, nem érzitek. Megmondom, miért nem: mert amint anyagi hasznokról van szó, hirtelen nem számítanak az „elvek”.

Így viselkednek a kurvák. Na nem a hivatásosak, akiket szeretünk és tisztelünk, hanem a szellemi prostituáltak.