Facebook: aki nincs fent, az nem létezik?

Az adataik miatt azonban a véglegesen távozók sem nyugodhatnak meg teljesen, az oldal ugyanis tovább tárolja azokat. A Facebook által használt cookie-k a böngészőben maradnak, és rögzítik a szörfölés lépéseit, az egyes személyekre vonatkozó internetezési szokásokat, amelyeket a szolgáltatók esetleg targetálásra használnak fel. A Facebookra vonatkozó történelem a kilépéssel nem tűnik el, kivéve ha a tudatos felhasználó törli azt. Ezzel kapcsolatban a hamburgi adatvédelmi hatóság felhívta a vállalat figyelmét: az egyes személyek internethasználatáról szóló információk engedély nélküli tárolása európai jogszabályokba ütközik. A vádakra Zuckerberg úgy reagált: a cookie-kra biztonsági okokból van szükség; ezekkel lehet kiszűrni a spameket, az álprofilokat és a kiskorúakat, illetve beazonosítani a nyilvános helyeken sok ember által használt számítógépeket.

A fiatalok körében más jellegű problémák is adódnak a profiltörléssel kapcsolatban. A gyakorikerdesek.hu oldalon több olyan topik is született, amely azt feszegeti, nem „ciki-e” manapság kimaradni a Facebook-őrületből. A kérdést egy 18 éves lány teszi fel, akit leginkább az zavar, hogy ismeretlenek párkeresőnek használják az oldalt, és a képe alapján írogatnak neki. (A másik oldalról egy fiú azt a kérdést feszegeti, miért visszautasítóak a lányok, amikor „rájuk ír”.) Az amerikai tinédzserek ugyanakkor már túlléptek a problémán: a 17 éves Jimmy szerint a „Facebook az öregeknek és a veszteseknek való”, az ő generációja már valami újat szeretne.

A számos felmerülő problémát persze már azzal el lehet kerülni, ha az ember eleve nem regisztrálna az oldalra, a kíváncsiság azonban egyre többeket hajt a mások által központi témaként kezelt honlap felé. A facebookozók átlagéletkora 2008-ban 33 év volt, amely két év alatt 38-ra emelkedett, vagyis az idősebb korosztály is elkezdte felfedezni a közösségi médiát.

A 62 éves Zsolt nyugdíjba vonulása után jelentkezett fel, és személyes adatlapja után saját maga és barátai szórakoztatására egy, a városa 60-as, 70-es évekbeli életével foglalkozó, a korosztálya számára egyre érdekesebbnek bizonyuló oldalt is elindított. A page egy-két hónap alatt több száz követőt vonzott be, még elveszettnek hitt amerikai ismerősök is felismerték magukat a régi fényképeken. Zsolt nem csak a hatékony megosztási taktikákba, de a statisztikai, látogatottságmérési megoldásokba is beleásta magát, hónapokon keresztül töltötte napjai jelentős részét a számítógép előtt. Ma úgy érzi, hamarosan törölni fogja sok munkával felépített oldalát és személyes profilját is. „Dühítenek a folyton elégedetlenkedő, az arcukat sokszor nem vállaló idegenek, a trágárság, és hogy sokan csak a rossz szándékot keresik az ártalmatlan bejegyzésekben, illetve hogy bármiről is legyen szó, a politika mocskos világa mindenhol megjelenik” – mondta. Zsolt úgy látja, az emberek nem értik a Facebook lényegét, és nem arra használják, amire kellene. „Igénytelen, semmitmondó bejegyzések öntik el az üzenőfalat nap mint nap; a legtöbben silány, minőségtelen tartalmat osztanak meg” – panaszkodik.