„Vártam a londoni olimpia kezdetét, de én nem azért mint mások. Nem annyira a magyar csapat sikereire, hanem a közvetítés elbarmolására vagyok ráizgulva. Tudom gonosz, lelketlen dög a magamfajta, aki lesben áll és tenyerét dörzsölgetve várja a lehetőséget mikor márthatja tollát a vitriolos üvegbe.
Mentségemre szolgáljon hogy nem alaptalan az ellen- drukkerkedésem, hiszen a közszolgálati tévé többször bizonyította mennyire nem áll stabilan a saját lábán. Legutóbb az EB-s közvetítések során derült ki, hogy (ha nagyon sarkosítok) a Magyar Televízió egy WC- csészében a deszkába kapaszkodik egy ujjal, nehogy lehúzzák. Ettől pedig nem az új arculat menti meg, mert ez a körzős- vonalzós módszerrel elkészíthető, általános iskola alsó tagozatában tanított geometrián felbukkanó ábra, amihez egy egész grafikus team kellett, és utána még be is csomagolták ebbe a Leonardo meg aranymetszés dumába, még nem teszi nézetebb műsorrá a Marslakókat vagy a többit.
Ráadásul Rábafütykösön Analfa Béla nem fogja többet nézni az M1-et csak mert a csatornát egy a kört közepén átmetsző függőleges vonal jelzi. Persze az MTVA tótumfaktumai Böröcz István vezényletével ezt hiszik, de kurva hamar kiábrándítom őket.
Nem a pont, pont, vesszőcske fogja megmenteni a köztévét a lecsúszásztól, hanem Gundel Takács Gábor. Nem azt mondom, hogy ő a közalapítvány Atlasza, aki a hátán tartja az egész Kunigunda utcai épületet, de kis túlzással azt kell mondjam, ha nem lenne, az egész királyit lekapcsolhatnák, mi meg leshetnénk a monoszkópot.
A londoni olimpia nyitóünnepségének közvetítése során is részben ezt láttam igazolva, bár tegyük hozzá most Deák Horváth Péterre sem lehet sok panaszom. Nem miattuk volt olyan lapos az ünnepség, mint a double decker kereke alá szorult éticsiga, hanem mert az angol szervezők nem tudtak olyan műsort prezentálni, amit igazán élvezni lehet (elég volt II. Erzsébet vagy Károly herceg fejére nézni azokban a snittekben amikor éppen őket mutatták).”