Most ott tartunk, mint 2003 őszén; akkor a kezdeti pánikra válságterv igények születtek, végül a Balaton-parton elkonferenciázgatott a szakma, és abban maradtak a döntéshozókkal egyetemben, hogy aggodalomra semmi ok, a történelem folyamán volt már ilyen helyzet – tanúk rá a tanúhegyek –, majd a természet megoldja maga a problémát, ne szóljunk mi bele ebbe a dologba. És lám, most megint konferenciázik a szakma a Balaton-parton, és ugyanezt mantrázza! Majd a természet…
Nem tenni semmit mindenképp nagyobb bűn, mint vállalni a felelősséget. S ha ennyi területet érint a kérdés, hát teremtsük meg az egységes, helyben hozott döntéshozatal lehetőségét. Mert jobb ma egy Balaton, mint holnap egy mocsár. Arról nem is beszélve, hogy ideális esetben akár paradicsomi állapotok is teremthetőek Európa egyik legnagyobb édesvízbázisán.”