Le akarják rombolni az operaművészetet

„- Láttam egy londoni föllépését »Az ezred lányában«. Másfél mázsásan megjelenik a színpadon, bűbáj és a közönség szétszedi a színházat.

- Az okos igazgató nem elhajtja a sztárokat, hanem megtartja őket. Nálunk félelem uralja az Operaházat, de úgy nem lehet vezetni, csak szeretettel. Az is megdöbbentett, hogy a kormánybiztos úr a Hír tévében kijelenti, ha megkapom a Mesterművész címet, - ha megkapom, - miben lesz részem. Milliókról beszél. Milyen milliókról?

- Ha jól tudom a Nemzet színésze díjjal is, úgy havi 500 000 jár.

- Különben is, illetlen és jogtalan másnak a pénztárcájában kotorászni. Úgy érzem, hogy Melis György onnan föntről azt mondta nekem, meg kellett szólalnom. Nálunk nem számít állami kitüntetés, semmi. Aki vezetői pozícióban van, annak el kell tűrnie a kritikát. Valaki szóljon már rá, hogy nem lehet így bánni emberekkel.

- Van-e fogalmuk arról, hogy ezt előírják-e a kormánybiztosnak, vagy maga találja ki?

- Nagyon köszönöm a kérdést. Én láttam a miniszteri utasítást, amiben az volt benne, hogy húsz százalék költségcsökkentést kell végrehajtani, nem leépítést. Itt már nem lehet, hol és mit leépíteni. Megszüntették a statisztériát, nincs kottásunk. Amikor Ókovács Szilveszter dönt, a kormány mögé bújik, de szerintem ezt nem a kormány találja ki. Én nem érdemeltem ki azt, amit a Hír tévében kaptam tőle. Tudja, mit mond? Romboljuk le az Operaházat, hogy újat építhessünk. Százhuszonnyolc évig jól működött. Ő újat akar, valami más eszme szerint. Hová lesznek például a történelmi kosztümök? Kiárusítják őket. Csak egy példát mondok. Melis gyönyörű Don Giovanni jelmezét, Székely Mihály ruháit bagóért eladták, a Varázsfuvola is fillérekért kelt el. Elárverezik, mert nem kell a múlt. Elküldték az archívum vezetőjét, fölszámolták az emlékeket. A múlt felőrlése a cél, hogy újat építsenek. De miből? És kikkel?”