Leszállt az IMF gépe

„A szakítás fő oka tehát az volt, hogy az akkor még nem konvencionálisnak számító válságadókat – vagyis az addig kiemelkedően nyereséges szektorokat érintő különadót és a bankadót – ki lehessen vetni. Az idő azóta ezt a politikát igazolta, melyet a tagállamok többsége ma már alkalmaz. A magyar kormány tehát időt nyert ahhoz, hogy az ország valós érdekei, és ne az IMF megfontolásai szerint alakítsa a gazdaságpolitikát, és találjon kiutat az akkori csődközeli állapotból.

A nemzetközi széljárás azonban időközben megfordult, és a pénzügyi felfordulás újabb hullámaiban a devizában eladósított Magyarország ismét a perifériára került. Átvészeltük az ír, a görög és a portugál válságot, de nem tudjuk, mikor és honnan jöhet az újabb veszély. Az olaszok, a spanyolok vagy a görögök ismét? Nincs mögöttünk egy Európai Központi Bank, csak egy ellenséges jegybank, amely az elnök havi nyolcmilliós apanázsáért vérre menő harcokra ösztökélte Brüsszelt – a szocialista EP-képviselőkkel és a magyar (!) biztossal egyetértésben.

Ha most minden jól megy, és az IMF–EU nem ragaszkodik ismét a Bajnai-kormány alatt bevezetett, de az Alkotmánybíróság által visszamenőleges hatállyal eltörölt lakóingatlan-adóhoz, és nem lesz egyéb váratlan feltételük, akkor indokolt lehet az óvatos optimizmus.”