Népesség és gazdaságtan

„Az eltelt harminc év alatt beteljesedett a családmodell szétzilálása, a társadalom atomizálása. A szerény növekedésből adódó teljes többletérték elsajátítása csak atomizált társadalomban lehetséges, ahol az egyedeknek diktált hóbortjain kívüli egyedüli önmegvalósítási terep a munkahely. A hazai adókerülés egy része viszont betudható a hagyományos családmodellt követők önvédelmi reflexének.

A tradicionális családmodellben évszázadokig a tágabb értelemben vett biológiai reprodukcióhoz szükséges jövedelem a családban maradt. A család nemcsak érzelmi alapon szervezett közösség, de egyben gazdasági-vállalkozási, megélhetési közösség is, amely védi érdekeit és jövedelmét. (Ma a családi-egyéni vállalkozások kitettsége a legnagyobb, szemben a társas vállalkozásokkal.) Az ősi családmodellben nem volt szükség gyesre, gyedre, de nyugdíjra, sőt betegbiztosításra sem. Ezeket fedezte a család jövedelme, amiből még a szerény adóra is tellett.(...)

»Nincs ingyenebéd« – idézet Surányitól. Akkor ne legyen az sem ajándék a többletértéket elsajátítóknak, hogy a családok nekik nevelnek többletértéket előállító munkaerőt. A munkaerő – a tőkéhez viszonyítva – működése során nem amortizálódik, hanem tapasztalata halmozódásával egyre értékesebbé válik. Ezt a szolgáltatást fizessék meg az alkalmazók és azok, akik nem neveltek gyermekeket! Sok a tisztázandó kérdés. Értéket termel-e az, aki háztartásában a jövő adófizető polgárait felneveli? Többletértéket termel-e az, aki gyermekei kezébe hasznos szakmát, diplomát ad, szemben azokkal, akiknek gyermekei még az általános iskolát sem fejezik be? Hasznos-e, ha a nagyszülők vállalják unokáik felügyeletét? Hasznos-e, ha a nagyszülők öregotthonok helyett unokáikra hagyják lakóingatlanaikat, egyéb javaikat? Hasznos-e, ha a gyesen/gyeden lévő anyuka vállalja még három-négy gyermek napközi ellátását?”